Bocs, hatvanas évek.
Az 1976. február végén Bertha
Bulcsú Kesudió címû opusával
elindult vita az utolsó volt a konszolidált
kádárizmus kvázi-kritikai
értelmiségi világára oly
jellemzô és általában az ÉS
hasábjain folyó úgynevezett
"életmód-viták" sorában.
Elôdeihez hasonlóan - melyek közül
a hatvanas évek elsô felének
"frizsider-szocializmus"- és
"kicsi-vagy-kocsi"-vitái a
legnevezetesebbek - erre is alapvetôen az volt a
jellemzô, hogy úgy igyekezett taglalni a
létezô szocializmus jelenségeit, hogy
eközben, szándéka szerint és
látszólag, homályban hagyta a
rendszerrel kapcsolatos politikai
kérdéseket.
Az 1956 utáni rezsim felismerte, hogy éppen
ez az összetartozás, a nemzettudat a
legnagyobb veszély számára. Fokozatosan
létrehozták a legvidámabb barakkot,
amelyben kiskapukat nyitottak az anyagi
előrejutás, a kocsi, a külföldi
utak felé. Ebből az időből
származik a "kicsi vagy kocsi" tragikus
szójáték. A társadalom
értékrendjének efféle
átalakulását igen hatékonyan
alátámasztotta, sőt vezényelte a
televízió. A reklámok
betörése az anyagi előrejutást
mint egyetlen értékmércét
vetítette az emberek elé.
Különösen súlyos
következményekkel járt ez a
manipulált, sulykolt
értékválság a férfiak
esetében, hiszen a még alapjaiban
hagyományos társadalomban azok a
férfiak, akik lemaradtak ebben a versenyben,
saját magukat hibáztatták, míg a
nők önértékelésében az
egyéb értékek (gyerek, család,
barátok, rokonok) továbbra is fontos helyet
kaptak.