Cickó-Popsik-Cola-LandRover
Tegnap este pár sör mellet, egy szép
cickó meg egy kemény popsi
társaságában, egy kocsmában
filozofáltam az élet nagy dolgairól.
Aztán eszembe jutott a könyvelőm, aki
elmúlt 40 éves, és számomra is
meglepő és szimpatikus módon
közepesen progresszív
dübörgő zene alatt érzi jól
magát a könyvelés közben. Persze
ez nem lenne lényeges, ha tudnátok mi az a
zene amit adózási adminisztráció
közbe boldogságtéli arcvonásokkal
hallgat. Pontosan erről a zenéről
eszembe jutott valami, és átfutott rajtam
egy gondolatsor, ami egy gyorsvonat
sebességével felütötte a fejem:
Azon gondolkodtam hogy a rendőrök és a
tüntetők tömege közé be
kéne sunnyogni egy Land Rover
terepjáróval. Középen
megállni, várni… Aztán
kimászna a tetőablakon az egyik kedvenc
(fentemlített) ideillő német zenekarom
frontembere mikrofonnal a kezébe szokásosnak
mondható „standardan”
lángoló ruhába plazmavágó
hangulatú mínusz dioptriás
olvasószemüvegbe stb….: szóval
Rammstein
Az üresbe rakott LandRover
gázpedálját padlóig kel nyomnom,
hogy a benne lévő aggregátorok
elég áramot adjanak a több
kilówattos erősítőknek és a
kék Turbosound hangfalaknak. Az intró
több ezer kilówatton mindennél
áthatóbb módon elkezd
dübörögni…. De nem a BENZIN
című szám dallama kezd kibontakozni.
Hanem: WE ARE LIVING IN THE AMERICA COCA COLA VUNDABA!
- A rendőrök önálló
logikából kordont raknak a LandRover
köré, és elmennek, de aztán
meggondolják magukat és visszajönnek:
szolidáris szimpatizációból
táncolni
- A tömeg körülveszi az autót,
és őrjöngve nekilátnak
hörögve táncolni skandálni a
szimpatikus dallamokat….aztán
kielégülve hazamennek, és
konstatálják: Boldogok vagyunk, voltunk,
leszünk… !
http://www.videotunes.hu/raffica/03/cocacola.jpg