Há, há.
Látom, a szimpátiaindexem viharos
sebességgel és nagyságrendekkel lejjebb
zuhant a szemedben :)
Úgyhogy tudod mit, megindokolom, miért is
utálom annyira, ha valaki miértpontozik,
Két eset lehetséges, a egyik szerint
természetesen nem gondolja a kérdést
szó szerint, egyszerűen csak jelezni
kívánja, hogy a másik fél
által kezdeményezett diszkurzusra neki
momentán vagy úgy általában nincs
igénye, ezért szétvicceli a feltett
kérdést, bízva abban, hogy a másik
fél veszi a lapot és lekopik róla.
A másik eset még ennél is rosszabb, a
delikvens halálosan komolyan gondolja, hogy a
"miért pont..." kezdetű
kérdés feltehető és van is
értelme, mert nem számol azzal, hogy a
tér, idő és valóság
egésze valójában mennyi (mennyiii????)
ilyen pontból áll, ami mellé
ugyanígy kérdőjel tehető,
és semmivel sem kevésbé fontosak, mint
azok, amelyekre a véletlen és
szeszélyes figyelem épp
rávetült
(egyik sem fontos egy fikarcnyit sem). Csakhogy:
1. a tér, idő és
valóságból tetszőlegesen
kimetszhető dirib-darabok
mennyiségéhez képest az emberi
élet nevetségesen csekély
számú megfogható pillanatot
tartalmaz
2. de még ha az emberi élet maga is olyan
végtelenül nagy lenne, mint a tér,
idő és valóság egésze, akkor
is csak úgy érné meg ilyen
kérdésekre figyelmet áldozni, ha
egyetlen pillanat elegendő lenne a
tisztázásukhoz: ebben az esetben az ember
legalább elmondhatná, hogy az egész
végtelen életét hülyeségre
pocsékolta, de annak legalább a
végére járt. Ám sajnos
életünknek a tiszavirágénál
alig nagyobb terjedelme mellett ott van még az a
körülmény is, hogy az elménk olyan
fogyatékos, hogy semmilyen kérdésnek
képes egyetlen időpillanat alatt a
végére járni.
3. Aki mindezek ellenére arra pocsékol a
drága életidejéből akár egy
pillanatot is, hogy ilyen hülyeségeket
kérdezzen, az deklarálja, hogy magát az
életet veszi semmibe.
4. Tér, idő és valóságbeli
kiterjedésünk nevetségesen csekély
mivolta kompenzálásaképpen kaptuk
viszont teremtőnktől az elvont
gondolkodás csodálatos adományát,
mely lehetővé teszi, hogy a
valóságot alkotó értelmetlennek
tűnő, kaotikusan egymásra hányt
pont- és dirib-darab halmazok között
magasabb összefüggések
rajzolódjanak ki előttünk,
miáltal a valóság egésze
mégiscsak egészen korrekten
kiismerhetővé válik és a
világ ezáltal egészen otthonos hely
lesz számunkra, hogy még nevetségesen
rövid életünknek legalább egy
részét képesek legyünk
élvezni (ezt csak azért teszem hozzá,
hogy ne legyek off ebben a topikban).
5. Aki annak ellenére, hogy szintén
rendelkezik ezzel a csodálatos adománnyal
(elvont gondolkodás, elméletileg minden
egészséges emberi lény
részesült belőle), figyelmét
mégis a gagyi pontok szemlélésére
pocsékolja, az nemcsak az életet, hanem a
gondolkodó emberi elmét is képen
röhögi.
Aki hozzám hasonlóan érezte már
valaha, hogyan csökken az energiaszintje egy
"miért pont..." vagy "miért
éppen..." kezdetű
kérdéstől, jelentkezzen nálam!
Alapítsunk klubot :D