- Mottó: "... k ö n y v v e l
könnyebb..."
- Pipikéim, könyvvel -
állományvédelmi okokbú -
természetesen csak szimbolice! + egy kis
kiegészítés a
légy-figurához.
Lőwy Árpád
A MAGYAR NYELV
VILÁGREKORDJA
Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,
A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.
A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,
A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.
Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,
De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!
Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,
A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.
A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,
Diákember keficél
Nagy sietve szaporán.
Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,
Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.
Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,
S habár keményen teszi,
De csak tököl a huszár.
Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,
A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.
Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,
Brűgöl a cigány, és kupiz
A nyaviga hevenyén.
Besavanyít a szakács,
S a harangöntő bekólint,
Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.
A vadász lő - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,
Bemázol a szobafestő,
Pettyent a vándorlegény.
Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,
Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.
Becserez a tímárlegény,
Kéményseprő meg befűt,
A markőrők belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.
A gombkötő vígan pitykéz,
Kefekötő bekefél,
A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.
Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,
Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.
Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,
Beheppent a fürge pincér,
A szakácsnő ha kacsint.
Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,
Bojtár gügyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.
A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos,
Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.
A rézöntő meg becsörrent,
Patikárius meg beád,
Közösül a polgármester,
- Lassan mozgatva farát.
Befreccsent a tűzoltó, ha
Csőre kapja a leányt,
A dinnyecsősz meglékeli,
Ha a nő hagyja magát.
A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zord finánc,
Szakácsnőt a kapu alatt
Megböki az ordinánc.
Zsandárkáplár tíz
körméről
Lekapja a menyecskét,
Furvézernek megdönteni
A lotyóját - gyerekség.
Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény,
Párzik a bús filozopter,
Minden hónap elsején.
Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,
Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.
Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,
Ennélfogva érthető, hogy
Még a pap is kupakol.
Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,
A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját.
Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,
Vén baroneszt jól megcékel
K ö n y v n é l k ü l a hajdú is.
Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,
A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ... figyel.
A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,
A nagy kujon megprütyköli
A l e g y e t is röptében.
Hanem:
Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak ők afelül,
A hatökrös gazda baszik
A világon egyedül