Méretek. Természetesen, egy férfinek
legyen akkora az a dolog, hogy leverje a nippeket
proccéknál, valamint az évi
aktuális szafarin péppé lehessen verni
azt a rohadt dögöt, az oroszlán t
mármint, ha közel merészkedik.
Értelme zéró, egy kétméteres
pöcök legfeljebb gyilkosságra perfekt,
örömszerzésileg csak mint
látvány funkcionál, akként is
mindössze ingerszegény
szoláriumtöltelékeknél, akiket az
élet még nem pörgetett meg ilyen
tárgyon. Mi még az igény, ha
hülyék szeretünk lenni? Duzzadó
izmok, mindenütt, ha álmunkban
ráklattyan a fejünk szerelmes
díjbirkózónk hasára, pattanjon az
kettőt, vagy súlyzózz még, baba,
nemdebár. Méretek. Nőknél a mell
az, ami a pasasok fogantyúja, pont úgy semmi
értelme nagyra vágyni, azt ünnepelni,
mint amott. Szerintem. Ámbár érdekes
pillanat az, ha enyhe hátszélben orra zuhan
a néni, sőt, kifejezetten irigyelni
való, hogy nem vágja pofán a
lengőajtó, de miért legyen nagyobb a
cici, mint egy átlagos marok? Tud szépen
fájni keményebb lovaglás
közepette, ne röhögjenek, ez is
szempont, ha lóbálódik, ne kelljen
odaszigszalagozni a háthoz. Tud még
rekordkísérlet alanya lenni, pont annyi
joggal, mint hogy valaki el tudja fingani a Für
Elise-t beszarás nélkül. Méretek.
Roppant fontosak.