195: Nem vagyok depis, fizikailag robbantam le, mint
egy vén motor... de már jobban vagyok. Nem
vagyok depis, mert bár mindig elnyom az Élet
(az a nagybetűs), de mindig fent is tart,
talán lesz deszka, amiben
hajótöröttként kapaszkodhatok
most, az Élet viharában.
Nem vagyok depis, csak magányos. De ettől a
Nap süt, élem az Életem,
úgy-ahogy, több-kevesebb sikerrel...
Élek. És ez a lényeg.
De jó lenne "adni" Valakinek.
Valakinek, akinél nem kell arra gondolnom, hogy
mennyire és miként mér és
ítél meg, aki elfogad olyannak, amilyen
vagyok. És akit szerethetek, elfogadhatok
olyannak, amilyen. Akinek ha kell, leshetem a
vágyait, és teljesíthetem őket,
mert talán minden vágy
teljesíthető.
Világéletemben nem szerettem
"önzeni", ha Valakivel vagyok, és
örül-mosolyog, a boldogság cseppje
lapul szívében, és tudom, hogy ehhez
akár picit is hozzájárultam, az nekem
az öröm. Egy pillanat, amiért
érdemes élni.
Mikor Kedvesem volt, szerettem hosszú-hosszú
ideig kényeztetni a testét-lelkét, mert
jó volt nézni, ahogy a boldogság
eltölti mindenét.