A genetikailag kódolt
Legősibb, legelemibb
Élesre feszült
Húrjaimat pengeti
Az a forró gondolat,
Hogy szerelmem rohan,
Hozzám, hozzám rohan,
Itt lesz, itt lesz hamarosan.
Örömömben dal duruzsol,
Bugyog fel a torkomon,
Tánc fonódik bokámra,
Fényt fésülök hajamba.
És felszárnyal a fantázia:
Milyen lesz, ha karjába kap,
Öleli-simítja derekamat,
És teste testemhez tapad.
Ujjaink sorra járhatnak
Minden izgalmas útvonalat,
Számba-véve rejtett pontokat,
Szertehintve csókjainkat,
Köszöntve völgyeket-dombokat,
Sóvárgó testtájakat.
Lepkeszárnyú a gondolat,
Beígér pazar kalandokat.
*