Azt mondja az apa a fiának:
- Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a
kutyát, mert most megtanítlak medvét
vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő
alatt. A tetejébe ott a medve.
- Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk
el. Én felmászok a fára,
lelököm a medvét, a kutya úgy van
betanítva, hogy amikor leesik valami a
fáról a tökébe harap, erre
összehúzza a négy lábát, te
odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
- Értem, értem, édesapám, de minek
ide puska?
- ...hát, tudod azért fiam, mert ha
netán a medve lökne le engem, akkor te fogd
a puskát és lődd le a kutyát.
A férj későn ér haza. Az asszony
egyből nekiugrik:
- Hol tekeregtél mostanáig?
- Drágám, azért késtem, mert
horgászni voltam. Kifogtam egy keszeget, kifogtam
öt pontyot, kifogtam...
- Nem érdekelnek a kifogások!
Három kinai, Bu, Chu es Fu Amerikába
emigrálnak.
Politikailag korrektek lévén
elhatározzak, hogy nem szítanak puszta
kinézetükön kívül etnikai
ellentéteket és amerikanizálják
neveiket.
Bu Buck-ra változtatta a nevét.
Chu Chuck-ra változtatta a nevét.
Fu úgy döntött, hogy inkább
hazautazik.
Történt egyszer a POTE
intézményében, hogy az emberi nyál
összetételét vizsgálták az
ifjú orvostanhallgatók. A mikroszkóp
lencséje alá helyezett tárgylemezen
helyet foglaló minta képét szép
nagy formátumban kivetítették a falra
és a prof az illusztráció
segítségével magyarázott
hosszasan. Egy idő után azonban - az anyag
illékony volta miatt - újabb mintára
volt szükség. A prof megkérte az egyik
csinos medikát, hogy legyen
segítségére a hiányzó minta
pótlásában. A hölgy a
felkérésnek maradéktalanul eleget tett,
majd a mikroszkóp alá helyezték
ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a
leányzó egy életre megjegyezte...
Ugyanis a kép közepén feltűnt egy
jól felnagyított, vergődő,
egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen rohant
ki az óráról. A prof nézett
utána egy kicsit, majd ennyit fűzött a
dologhoz:
- Hát igen. Ideális
körülmények között hetekig is
elélnek.