nosztalgia

13006:
Az csokival volt keverve, ravasz kis íze volt.
A tojáslevest is említsük meg (sokadjára), savanykásan, talán köménymaggal vagy pirított zsemlekoczkával?

13004:
Finomfőzelék (fele sárgarépakocka , fele zöldborsó, köztök valami iszonyú kohéziós anyag), szerintem ember nem volt, aki azt szerette volna.
A sárgaborsó-főzeléket (az igazi, menzás, mgdermedőset, az általad is említett visrlivel), abszolút kedveltem, meg az echte krumplifőzeléket is, ahogy azt itt nem túl régen felidéztük (szaftos oldalassal vagy fasírttal).
Tojás bármilyen főzelékben = horror, nekem :)
Zöldborsófőzeléket utáltam, tök és bab viszont minden mennyéségben főzelékesedhetett, nyámnyám. Sóskát jobb híján megettem, spenótot lehetőleg kerültem.
:)

12994: Hát ami rettenetes volt, az a barna szinű mese? sajt...

12989: És a melegedőben citromos tea citrom foszányokkal és zsíros kenyér.

12961: Én a sárgaborsó főzeléket karikára sült virslivel és friss ropogős kenyérrel imáatam/imádom. Ne lehettem normális gyerek, mert imádtam/imádom a spenótot is tükörtojással. Viszont sárgarépa főzelék Brrrrrrrrr...

12921: De Gaulle, sajtok, Sólyom

12914: "S" mint Sabin csepp

13000: Ez jól sikerült, ez a gismista ...Bocsi, de felderültem tőle!

12998: A fuiúk a kakasost szerették, mi lányok pedig a baba formájút. Az karamellizát cukorból készült, nagyon szerettük. Gismista koromabn bejött a cumi formájú gumicukor. Akkor azt szopogattuk....

12996: Egyszer a belvárosban jártam és vettem csokival bevont Dianás cukorkát. Tudtam, hogy óvatosan kell szopogatnom, mert egy idő után összeroppan, és az alkohol szétfröccsen számban. Szóval mentem az utcán, és szopogattam egyet, mely túl hamar roppant szét a számban, és cigányútra ment az alkohol. Iszonyú köhögés jött rám. Valamelyik minisztérium előtt jártam, mert a portás, aki a kapuban állt, behívott üljek le. A köhögés során a zsebkendőmbe csurgott egy kis csokis barna nyál, melyrőla portás azt hitte, véreset köhögök. Hívni akarta a mentőket. Alig tudtam kézzel-lábban, elcsukló hangon elmagyarázni, mi történt.
Szóval, elég veszélyes volt ez a cukorka...

És a kakasos nyalóka? Piros, mézédes rettenet, de imádtam!

12993: Akkor valszeg összemosódott az emlékeimben a "Mentol Szipka" és a szipka formájú mentolos omlós cukorka.

12992: Ténleg!-a Dinás cukorka!hogy szerettük,szeretjük...már amikor még a töltet is benne volt és nem a barna papírt itta át jó ragacsossá téve.Nálunk is van,de Dianás cukor néven.

12991: Nekem olyan álmaim voltak, hogy valami veszély közeledett, és kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Aztán el akartam szaladni, de mintha földbe gyökerezett volna a lában, nem tudtam. Egy csomó kínlódás után persze felébredtem. Ilyenkor édesanyám mindig azt mondta: Kislányom gondolj valami szépre például egy szép piros almára, fordulj a másik oldaladra, és aludj tovább. Én, mint jó kislány meg is fogadtam a tanácsát, az előző álom abba is maradt, viszont jött a következő: Elgurult az alma, és egyre kisebb lett, de még láttad, és távolodott tőlem, én pedig szédültem tőle és megéreztem a végtelen látványát. Nagyon rossz volt. Azóta, ha éjjel felébredek, soha se almára gondolok, hanem egy egzotikus szigetre pálmafákkal, patakkal, és illatos virágokkal.

Afrikána?-én utáltam,mert nugát volt és rettenetes íze volt.Eszembe jutott a napköziből még egy nem épp kellemes emlék,de végülis vicces is volt benne...számomra,anyu nem örült annyira:volt egy igencsak "ratkó"-korszakos,"fegyenc" napközistanárnőm:Anci néni,még a szeme is úgy szúrt,hogy az ördögnek nincsenek olyan nyilai,de még Ámor sem talál úgy el,mint ő a tekintetével.Ebéd:vmi meg főtt tojás.A vmi-vel nem volt bajom,de a főtt tojás nem tartozott épp a gyengéim közé-teszem hozzá,nem vok válogatós-főlleg az a kopogós keményre főzött.Na,meglátta,hogy a tojás árválkodik a tányéromon épp készültem átpasszolni egy havernak,de későn:adig ott állt Anci néni,míg egészben be nem kaptam a szerencsétlen tojást...majd megfulladtam mire arrébbment,na akkor gyorsan kiköptem,ahogy illik és belerejtettem egy jól álcázott,gyors mozdulattal köpenyem zsebébe.Oké,ezt megúsztamCsakhogy otthon elfelejtettem szólni anyunak a tőrténtekről és hogy egy flig csócsált főtt tojgli lapul a köppenyzsebben...ami szépen "oszlásnak" indult s nemsokára hatalmas bűz terjengett a szekrényem aljából,mire eszembe jutott,hogy szólni kellene,mielőtt e tojgli kiviszi a köpenyemet magától a szennyesbe...anyu roppant örült nekem...:) -azóta gyűlölöm a beton állagúra főzött tojást:)

12975:
Ennek a fantáziadús neve "Mentol Szipka" volt. Piros vagy zöld máanyag szipka, beleépítve egy műanyag csikk, a végén műparázzsal, és egy furattal. A belsejében valószínűleg fodormenta vagy efféle oldatba áztatott vatta vagy papírtöltelék volt, ami szerintem is a nyál nedvességétől és az átszipákolt léghuzattól oldódott -- de ez nem volt cukor. Egyáltalán nem volt ehető, csak a mentolos, nedves levegő volt az, amit élvezhetett a fogyasztó, azt se sokáig, mert viszonylag hamar elillant a mentolos íz.
A cigirágó nett kis filteres cigit formázott, a csomagolása legalábbis. Belül sima, vajszínű rágóhenger lapult.
De ez is milyen gondolat lehetett, hogy cigit formázó élvezeti szereket adnak kis gyerekeknek, akik aztán később majd jól rászoknak az igazira. Így mételyeztek ők!
:)

12975: A mi kedvencünk az ötvenes években (talán mert az volt a legolcsóbb) a 20 filléres Diana sósborszesszel töltött kis hosszúkás cukor volt - később 30 fillérért csokibevonatos változatát is árusították. A gyerekek - legalábbis Rákosligeten - "rumoscukor"-nak hívták.

12983: én is sokat álmodtam-álmodom,még azt a keveset is,amit tudok aludni,az is tele van hülyébbnél-hülyébb álmokkal.Visszatérő álmaimban szerepel,hogy mindig repültem:hol,mint madár,hol,mint repülő,hol,mint esőcsepp és mindig elkezdtem zuhanni-zuhanni s mielőtt földetértem volna valahogy valami erő által újra a magasba emelkedtem.Így ment ez közel 2évig,míg egyszer úgy álmodtam,hogy saját magamat láttam repülni s elkezdődött a zuhanás...és nem emelkedtem fel újra,hanem hatalmas erővel a földhöz csapódtam,s utána-2év elteltével nem jött többet repülős álom.

12988: Köszönöm szépen, de életemben már annyit ettem... apukám mindig azt hozott nekem is, a lányomnak is.

12987: ..és télen az összes teniszpálya fel volt öntve (igaz, fedettek nemigen voltak, legalábbis nem tudok róla), izgultunk tornaóra előtt, hogy ne menjen plusz 5 fok fölé a hőmérséklet, mert akkor nem mentünk korcsolyázni...

12985: van egy jó hírem:MOST IS VAN!-postázzak?:) -szívesen megteszem,ha igen üzenetet küldj:)

Minden télen "szénszünet" volt, felöntötték az udvart vízzel, és csúszkálhattunk. A konyhán mindenkinek adtak csipkebogyó-teát!

12942: Az iskolafogászaton "fagyasztás"-sal érzéstelenítettek...

12977: A Melba végigkísérte az én és lányom életét is. 1-2 éve még láttam.

12959: Nem vagy egyedül, de én is magamnak és egy barátnőmnek főzöm csak, nincs nagy népszerűsége az elég nagy családomban. Én is sült hagymával ettem gyerekkoromban, és mai napig úgy az igazi.

Nagyon érdekes, hogy gyerekkoromban sokat álmodtam. És voltak visszatérő álmaim, persze nem a kellemes fajtájából.
% éves lehette, amikor Szegeden a nagyanyáméknál nyaraltam. Ott volt egy olyan álmom, melyre ha rágondolok, még ma is megborzongok. Egy boszorkány meglátta, hogy kikukucskálok a az ablakon, és ott termett mellettem, és izzó parázzsal kenegette a nyakamat "Fürdik a hamuban, fürdik a hamuban .." szöveg kíséretében. Kínlódtam egy darabig, aztán felébredtem, nagymamám simogatására. Mint utóbb kiderült, azon az éjszakán rendesen belázasodta. Talán ez váltotta ki e furcsa álmot, melyet immár 55 éve nem felejtek.

12961: Én tablettában és injekcióban is rengeteg Tetránt kaptam, jól le is fogytam tőle, kikészítette az ember gyomrát.

12949: Akkor még én se éltem, a háború előtt hordtak ilyeneket, de cserélhető mandzsetták voltak, és volt ilyen inggallér is.

12971: én pedig az óvoda szalmiákszzagú WC-jének a szagát szeretném felejteni, pedig azóta eltelt vagy 55 év!

12905: Himlő ellen karcoltak, az biztos, másról nem tudok - de nem száz százalék.