Karácsonyi díszeinket szortírozzuk jó előre, és még megvan az a kis felhúzható (mechanikus) díszünk, ami zsinórjának kihúzása után a "Stille Nacht"-ot játszogatja, egyre lassuló ütemben, a zsinór visszacsévélésével egyidőben. Amikor a zsinór teljesen visszabújik a helyére, leáll.
Nagyon kedves jószág, bár tudnám, hol lehet manapság (ugyan)ilyet kapni.
Régen még voltak igazi díszek, vékony üvegből fúvott, fémes zöld, kék, arany, bordó stb. színnel festett gömbök, némelyiküben befelé szűkülő, bordázott tölcsérszerű, eltérő színű bemélyedéssel, esetleg a tetején csúcsos heggyel. A tetejükön (az üvegtárgy valsz fúváskor elfeketült nyakánál) illeszkedett be az U alakra hajlított drótfül, ezüstszín zárókupakkal.
És voltak sűrű, bogáncsos szövésű angyalhajak, és persze csillagszóró k, meg a rengeteg, sokféle alakú csokidísz (üreges és lapos, de töltött formák is), meg habcsókok és persze szaloncukrok, igazi szaloncukrok, rojtos végű papír- (igazi papaír!) és sztaniolcsomagolásban.
És gyertyák.
:)