Karácsonyi díszeinket szortírozzuk
jó előre, és még megvan az a kis
felhúzható (mechanikus) díszünk,
ami zsinórjának kihúzása után
a "Stille Nacht"-ot játszogatja, egyre
lassuló ütemben, a zsinór
visszacsévélésével
egyidőben. Amikor a zsinór teljesen
visszabújik a helyére, leáll.
Nagyon kedves jószág, bár tudnám,
hol lehet manapság (ugyan)ilyet kapni.
Régen még voltak igazi díszek,
vékony üvegből fúvott, fémes
zöld, kék, arany, bordó stb.
színnel festett gömbök,
némelyiküben befelé
szűkülő, bordázott
tölcsérszerű, eltérő
színű bemélyedéssel, esetleg a
tetején csúcsos heggyel. A
tetejükön (az üvegtárgy valsz
fúváskor elfeketült nyakánál)
illeszkedett be az U alakra hajlított
drótfül, ezüstszín
zárókupakkal.
És voltak sűrű, bogáncsos
szövésű angyalhajak, és persze
csillagszóró k, meg a rengeteg, sokféle
alakú csokidísz (üreges és lapos,
de töltött formák is), meg
habcsókok és persze szaloncukrok, igazi
szaloncukrok, rojtos végű papír-
(igazi papaír!) és
sztaniolcsomagolásban.
És gyertyák.
:)