Jajj emberek, én Etiópiában voltam
elsős meg másodikos és a többi
velem egykorőú gyerekeket a
követségen avatták kisdobossá, de
az én szüleim ezt enyhén szólva
nem tartották fontosnak. Aztán
hazajöttünk és harmadikos létemre
nem voltam kisdobossá avatva. Ez nekem persze
nagy trauma volt, mert nem hordhattam
nyakkendőt. Ráadásul nem is volt
kisdobos szoknyám + ingem, hanem anyukám
képes volt Londonban a Mothercare-ben beszerzett
fehér blúzban és
sötétkék kockás szoknyában
járatni. (Nyilván a blúz tiszta pamut
volt a szoknya meg tiszta skót gyapjú de ezt
én akkor annyira nem értékeltem, mert
elütött a többiek - gondolom -
poliester szerkójától). Aztán
anyukámat be is hivták az iskolába,
hogy ez nem állapot és kedves anyuka
elvtársnő, Annát ápr 4-én
(nov 7-én (?)) felavatjuk. Én már
nagyon vártam. Már napokkal előtte
kérdezgettem, hogy mikor avatnak "be"?
Anyukám - aki mindig nagyon őszinte volt
velem - nagy dilemmában is volt, hogy hogyan
mondja meg, hogy ez azért nem akkora
dicsőség. És a végén
kiböktem a tutit: "és a szoknyát
mikor adják?" Mert ugye azt hittem, hogy
akkor végre lecserélhetem a
skótszoknyát rendes magyarra.
Jajj milyen idők voltak. Milyen
hülyeségekre kényszerítettek
mindenkit. Aztán teltek múltak az évek
és 7-es koromban még örsvezető is
voltam - szüleim nagy szégyenére. KISZ
tagságtól megmenekültem, mert
nyolcadiktól megint Etiópiába
kerültünk. Ekkor 86-ot irtunk és a
rákövetkező évben a
követségen a kulturattassé
megkérdezte, hogy mikor lépek be a KISZ-be.
Anyukám rávágta, hogy majd ha
nyáron hazajövünk. Aztán valahogy
elfelejtödött és 89-ben hazajött a
kulturattasé és ki tudja mi lett vele
azóta. Biztos egy másik pártban nyomja,
vagy egy másik követségen, talán
soför. Azt tudom, hogy én 89-ben a gimiben
(Etiópiában) Wallenberg
életéről írtam valami
beadványt és a fő
információm a szamizdat kiadvány volt.
Furcsa idők voltak.