Jajj emberek, én Etiópiában voltam elsős meg másodikos és a többi velem egykorőú gyerekeket a követségen avatták kisdobossá, de az én szüleim ezt enyhén szólva nem tartották fontosnak. Aztán hazajöttünk és harmadikos létemre nem voltam kisdobossá avatva. Ez nekem persze nagy trauma volt, mert nem hordhattam nyakkendőt. Ráadásul nem is volt kisdobos szoknyám + ingem, hanem anyukám képes volt Londonban a Mothercare-ben beszerzett fehér blúzban és sötétkék kockás szoknyában járatni. (Nyilván a blúz tiszta pamut volt a szoknya meg tiszta skót gyapjú de ezt én akkor annyira nem értékeltem, mert elütött a többiek - gondolom - poliester szerkójától). Aztán anyukámat be is hivták az iskolába, hogy ez nem állapot és kedves anyuka elvtársnő, Annát ápr 4-én (nov 7-én (?)) felavatjuk. Én már nagyon vártam. Már napokkal előtte kérdezgettem, hogy mikor avatnak "be"? Anyukám - aki mindig nagyon őszinte volt velem - nagy dilemmában is volt, hogy hogyan mondja meg, hogy ez azért nem akkora dicsőség. És a végén kiböktem a tutit: "és a szoknyát mikor adják?" Mert ugye azt hittem, hogy akkor végre lecserélhetem a skótszoknyát rendes magyarra.
Jajj milyen idők voltak. Milyen hülyeségekre kényszerítettek mindenkit. Aztán teltek múltak az évek és 7-es koromban még örsvezető is voltam - szüleim nagy szégyenére. KISZ tagságtól megmenekültem, mert nyolcadiktól megint Etiópiába kerültünk. Ekkor 86-ot irtunk és a rákövetkező évben a követségen a kulturattassé megkérdezte, hogy mikor lépek be a KISZ-be. Anyukám rávágta, hogy majd ha nyáron hazajövünk. Aztán valahogy elfelejtödött és 89-ben hazajött a kulturattasé és ki tudja mi lett vele azóta. Biztos egy másik pártban nyomja, vagy egy másik követségen, talán soför. Azt tudom, hogy én 89-ben a gimiben (Etiópiában) Wallenberg életéről írtam valami beadványt és a fő információm a szamizdat kiadvány volt. Furcsa idők voltak.