Emléxem, 88-ban még csak az Ausztriaokhoz és a Nyugat-Berlinbe nem kellett vizum. Érettségi után haverokkal Drezda mellett nyaraltunk, és felugrottunk egy kicsit Berlinbe, onnan meg átt a másik oldalra, U-banh-on. Ott összehaverkodtunk egy nemzetközi zenész bandával (angol, francia, svéd, német), velük lógtunk egész nap és politizáltunk. Visszafelé jöttünk át a Chechkpoint Charlie-n, ahol megkérdeztük a combnyakú néger katonát, hogy kell visszamenni. Először nem értette, miért akarunk átmenni, aztán elmutogatta, igy fejezve be:..."és ha odaáig eljutottatok, már nem történhet semmi baj."
Emléxem, sajnáltuk a kelet-berlinieket, mert mi lazán átmehettünk meg vissza. Milka és Toblerone volt a reggeli és az ebéd meg a vacsi, kólát vedeltünk és Camelt szívtunk, és olyan boldogok voltunk.