Emléxem, 88-ban még csak az Ausztriaokhoz
és a Nyugat-Berlinbe nem kellett vizum.
Érettségi után haverokkal Drezda
mellett nyaraltunk, és felugrottunk egy kicsit
Berlinbe, onnan meg átt a másik oldalra,
U-banh-on. Ott összehaverkodtunk egy
nemzetközi zenész bandával (angol,
francia, svéd, német), velük
lógtunk egész nap és
politizáltunk. Visszafelé jöttünk
át a Chechkpoint Charlie-n, ahol
megkérdeztük a combnyakú néger
katonát, hogy kell visszamenni.
Először nem értette, miért
akarunk átmenni, aztán elmutogatta, igy
fejezve be:..."és ha odaáig
eljutottatok, már nem történhet semmi
baj."
Emléxem, sajnáltuk a kelet-berlinieket, mert
mi lazán átmehettünk meg vissza. Milka
és Toblerone volt a reggeli és az ebéd
meg a vacsi, kólát vedeltünk és
Camelt szívtunk, és olyan boldogok voltunk.