Ovi ügyben sajnos csak részben tudom felidézni a régi szép időket, hogy miket mondtam és miket nem, merthogy ugye azóta szépen elfelejtettem lengyelül. Dehát ez az én bajom. De azt tudom, hogy folyamatosan olyanokat mondtam, amiket nem szabadott volna, és amiket az én drága szüleim nem értettek (viszont a lengyelek annál inkább és épp ezért igen szúrósan néztek az én drága szüleimre, akikről nem értették, hogy miért hagyják szó nélkül mikor kislányuk épp a legcsúnyább káromkodást hinti el az ovi közepén.)Igy hát számomra a régi szép idők duplán is azok: jaj, anikor még gyerek voltam... jaj, amikor még tudtam lengyelül ... pl. káromkodni is, de sok minden mást is.
De amúgy a télapó hozott ajándék ot, és arra is emlékszem, hogy nagyon féltem tőle (mármint a télapó tól). Ja és azt mondtam már, hogy az első szerelmem Blazej Kukla volt (ő már nagycsoportos volt). AZóta nem bukok a szőkékre.
Rob, gyógyulást neked, én mentem aludni.