Ovi ügyben sajnos csak részben tudom
felidézni a régi szép időket,
hogy miket mondtam és miket nem, merthogy ugye
azóta szépen elfelejtettem lengyelül.
Dehát ez az én bajom. De azt tudom, hogy
folyamatosan olyanokat mondtam, amiket nem szabadott
volna, és amiket az én drága
szüleim nem értettek (viszont a lengyelek
annál inkább és épp ezért
igen szúrósan néztek az én
drága szüleimre, akikről nem
értették, hogy miért hagyják
szó nélkül mikor kislányuk
épp a legcsúnyább káromkodást
hinti el az ovi közepén.)Igy hát
számomra a régi szép idők
duplán is azok: jaj, anikor még gyerek
voltam... jaj, amikor még tudtam lengyelül
... pl. káromkodni is, de sok minden mást
is.
De amúgy a télapó hozott
ajándék ot, és arra is emlékszem,
hogy nagyon féltem tőle (mármint a
télapó tól). Ja és azt mondtam
már, hogy az első szerelmem Blazej Kukla
volt (ő már nagycsoportos volt). AZóta
nem bukok a szőkékre.
Rob, gyógyulást neked, én mentem
aludni.