elkezdtem kicsit összefüggőbb magyarázatot keresni az istenre és a borra,
első körben viszont a föld-et találtam:
FÖLD szavunkról könnyen úgy vélhetné valamely magyarul épp
most tanuló avatatlan utazó, hogy az valami fejünk feletti dolog lehet. Nem gondolnánk, hogy az Etimológiai Nagyszótár szerzőinek is feladta a leckét ez a szó. A nyelvészek álláspontja szerint ugyanis a föld szó föl–fel, valaminek fölső része, fölseje, teteje főnévből való keletkezésének hang- és alaktani akadályai nincsenek. Mégis bizonytalanságot
okoz az a jelentéstani nehézség, hogy „a föld szó a tudatban nem annyira
a ’felső rész’ jelentéshez, mint inkább az ’alj, alapzat, ami alul van’ jelentéshez kapcsolódik.” De ha valaki fölnyitja a Finnugor–szamojéd (uráli) regék és mondák c. könyvet a vogul mondáknál, mindjárt a kötet elején találkozhat egy Eurázsia-szerte ismert történettel,
amely a föld keletkezését beszéli el. A rege azokba az időkbe visz, amikor
még a földet víz borította. Mindössze két lény élt ekkor a világon. Mindkettőjüket rémesen zavarja a töméntelen sok víz, ezért egyiküknek az az ötlete támad, hogy menjen le a másik az óceán fenekére, és hozzon föl onnan egy csipet földet. Le is úszik, méghozzá búvárkacsa képében Földanyához, és kicsippent belőle egy darabot, akkorát, amekkora a szájában elfér. A „csipetkét”, „ fölhozott-kát” a víz színére fektetik, és
az varázsszavak hatására növekedni kezd. Előbb tenyérnyi lesz, majd akkora, hogy egy ember végig tud feküdni rajta. És azóta is csak nőttön nő.
A földet tehát fölhozták valamikor, és földdé lett a víz színén, a tej kérgesedő föléhez hasonlóan. De mi a helyzet a szóvégi d-vel? A szótár ezzel kapcsolatban tanácstalanságot árul el, azt mondja: „e képzőnek kicsinyítő-becéző tartalmából igen korán kifejlődött személy- és helynévképző, valamint nagyító funkciója”. A mítosz ismerete alapján azonban teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy – mivel a mai föld valamikor fölöcske volt (sőt lényegében az ma is, hiszen még mindig nől) – indokolt, hogy kicsinyítő képzővel lássák el (még a becézgetés is érthető volna); a d- képző tehát feltételezhetően megőrizte eredeti kicsinyítő tartalmát.
Hoppál Mihály: Mítosz és szavak
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/03-08/varsa.pdf