elkezdtem kicsit összefüggőbb
magyarázatot keresni az istenre és a
borra,
első körben viszont a föld-et
találtam:
FÖLD szavunkról könnyen úgy
vélhetné valamely magyarul épp
most tanuló avatatlan utazó, hogy az valami
fejünk feletti dolog lehet. Nem gondolnánk,
hogy az Etimológiai Nagyszótár
szerzőinek is feladta a leckét ez a
szó. A nyelvészek álláspontja
szerint ugyanis a föld szó
föl–fel, valaminek fölső
része, fölseje, teteje
főnévből való
keletkezésének hang- és alaktani
akadályai nincsenek. Mégis
bizonytalanságot
okoz az a jelentéstani nehézség, hogy
„a föld szó a tudatban nem annyira
a ’felső rész’
jelentéshez, mint inkább az ’alj,
alapzat, ami alul van’ jelentéshez
kapcsolódik.” De ha valaki fölnyitja
a Finnugor–szamojéd (uráli)
regék és mondák c. könyvet a vogul
mondáknál, mindjárt a kötet
elején találkozhat egy Eurázsia-szerte
ismert történettel,
amely a föld keletkezését beszéli
el. A rege azokba az időkbe visz, amikor
még a földet víz borította.
Mindössze két lény élt ekkor a
világon. Mindkettőjüket rémesen
zavarja a töméntelen sok víz,
ezért egyiküknek az az ötlete
támad, hogy menjen le a másik az
óceán fenekére, és hozzon föl
onnan egy csipet földet. Le is úszik,
méghozzá búvárkacsa
képében Földanyához, és
kicsippent belőle egy darabot, akkorát,
amekkora a szájában elfér. A
„csipetkét”, „
fölhozott-kát” a víz
színére fektetik, és
az varázsszavak hatására növekedni
kezd. Előbb tenyérnyi lesz, majd akkora,
hogy egy ember végig tud feküdni rajta.
És azóta is csak nőttön
nő.
A földet tehát fölhozták
valamikor, és földdé lett a víz
színén, a tej kérgesedő
föléhez hasonlóan. De mi a helyzet a
szóvégi d-vel? A szótár ezzel
kapcsolatban tanácstalanságot árul el,
azt mondja: „e képzőnek
kicsinyítő-becéző
tartalmából igen korán
kifejlődött személy- és
helynévképző, valamint
nagyító funkciója”. A
mítosz ismerete alapján azonban teljes
határozottsággal kijelenthetjük, hogy
– mivel a mai föld valamikor
fölöcske volt (sőt
lényegében az ma is, hiszen még mindig
nől) – indokolt, hogy
kicsinyítő képzővel
lássák el (még a becézgetés
is érthető volna); a d- képző
tehát feltételezhetően megőrizte
eredeti kicsinyítő tartalmát.
Hoppál Mihály: Mítosz és szavak
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/03-08/varsa.pdf