A MÜSZI zseniális reklám volt, de
már asszem a kor vége felé.
(keménykalapos, öltönyös, testes
férfiú bukkant fel a legváratlanabb
helyeken, pattintott az ujjával, és
kiffé pöfén annyit mondott:
"Müfi", az ország meg a falra
mászott, hogy megtudja, _mi_ az a MÜSZI.
Brand bevezetési kampányok
kézikünyve 1. fejezet, de akkor nagyon
ütött.)
A "kinek van erre energiája" ma
társadalmi célú hirdetés
kategóriában menne, takarékosságra
biztatták az ország népét. Voltak
még ilyen kategóriájú
raklámok, pl. a Ludas Matyi neves
karikaturistája, Balázs-Piri Balázs
jegyezte azt a rajzos sorozatot, amelyben
hétköznapi scenariók
energiapazarló mivoltára mutattak rá.
Némelyik reklám vitát is
kiváltott, pl. egy folyó víz alatt
mosogató asszony, és a mögötte
fejcsóváló férj ("Ez bizony
pazarlás... De van még egy érvünk:
ha folyó vízzel mosogat, lényegesen
több mosogatószert használ el!").
Na, ezen elég sokan kiakadtak, és
dühödt leveleket irkáltak a lapoknak,
hogy talán azt várja az
állambácsi, hogy bedugaszolt
mosogatóban, ugyanabban a lében mossák
el az edényt?
NB. akkor a mosogatógépeknek még
hírét se hallotta senki.
:)