A MÜSZI zseniális reklám volt, de már asszem a kor vége felé.
(keménykalapos, öltönyös, testes férfiú bukkant fel a legváratlanabb helyeken, pattintott az ujjával, és kiffé pöfén annyit mondott: "Müfi", az ország meg a falra mászott, hogy megtudja, _mi_ az a MÜSZI. Brand bevezetési kampányok kézikünyve 1. fejezet, de akkor nagyon ütött.)
A "kinek van erre energiája" ma társadalmi célú hirdetés kategóriában menne, takarékosságra biztatták az ország népét. Voltak még ilyen kategóriájú raklámok, pl. a Ludas Matyi neves karikaturistája, Balázs-Piri Balázs jegyezte azt a rajzos sorozatot, amelyben hétköznapi scenariók energiapazarló mivoltára mutattak rá.
Némelyik reklám vitát is kiváltott, pl. egy folyó víz alatt mosogató asszony, és a mögötte fejcsóváló férj ("Ez bizony pazarlás... De van még egy érvünk: ha folyó vízzel mosogat, lényegesen több mosogatószert használ el!"). Na, ezen elég sokan kiakadtak, és dühödt leveleket irkáltak a lapoknak, hogy talán azt várja az állambácsi, hogy bedugaszolt mosogatóban, ugyanabban a lében mossák el az edényt?
NB. akkor a mosogatógépeknek még hírét se hallotta senki.
:)