- Nem tudom, hogy volt-e szó a mosásról, de az is megérne egy misét!
- A mosónőkről most talán csak a szó erejéig, de nem kell visszamenni József Attiláig, hogy róluk is legyen mondanivaló. Egyszer majd, máskor.
- Volt egy kb. 10 éves időszak, amikor se mosónő, se mosógép nem volt. Bizony akkor a mosás a háziasszonyokra hárult, mert ebben még a legbelátóbb férj is csak ritkán vett részt. De úgy tűnik, hogy ez sem mond ma senkinek sokat. Majd, egyszer, a mosónők kapcsán erről is.
- Mosógép fronton, a kezdet kezdetén, a keverőtárcsással indult minden. Az álló, felül nyitott, négyszögletes mosógép egyik oldalán volt egy, egyirányban forgó tárcsa, ami elérte azt, hogy a gépbe öntött meleg, mosószeres vízben a szennyes ruha is mozogni kezdett. A víz gyorsan a ruha lassan, s így a kettő sebesség-különbségéből adódott a mosóhatás. Ősi tapasztalat volt ez. A víz gyorsabban mozog, mint a szennyes, ennek következtében, kimossa a mosószer által fellazított koszt. A dolog annyira hagyományos, hogy amikor pl. patak partján mosó asszonyokat látunk (mondjuk filmen), azok sem csinálnak mást, mint jól odaverik egy kőhöz a vizes ruhát. A kosz kínjában kijön a ruhából.
- Aztán jött egy új figura, amikor a tárcsa félig ferdén, a henger alakú mosógép-üst aljában volt. Azt hiszem, hogy ez célszerűbb elhelyezés, már csak a hengeralak miatt is.
- Sok bigott háziasszony (bocs) arra volt büszke, hogy ő bizony nem használ mosógépet, mert az összecsavarja, összegyűri a ruhát. Hát bizony volt ebben valami igazság is.
- Még mindig henger alakú volt a lengőkaros módi, amikor a henger aljában elhelyezett karocskák mozgattak ruhát, vizet, kis sebességgel, és figyelem! - váltva a forgásirányt, ami nagy szó. A kis sebesség mellett kímélte a ruhát, és az ellenkező irányú mozgás miatt hatásosan mosott is.
- Az automaták előtt még nagyon sokféle mosógép volt, de kb. mind ezen az elven működtek. Kivéve az ultrahangos mosógépet, ahol a szükséges mozgást az ultrahang rezgése hozta létre. Én soha sem láttam ilyent, de az elv nagyon tetszett.
- A régi mosógépek sokáig szolgáltak. Például nagyon jól jött egy kiszuperált mosógép motorja a barkács műhelyben.
- Az én családomba 1975-ben került az első automata, egy Hajdú Szuper, oldaltöltős. Az első időben nem tudtunk a látványtól szabadulni, úgy ültünk előtte, nézve a kerek plasztikajtót, mint egy tévé előtt. Színes mosás esetén színes volt a kép. :-))
- Melegkolbászilag újabb beszűkülésnek voltam tanúja. Vmikor az Astoria mellett, a könyvesbolt szomszédságában volt egy klasszikus hentes. Fehér csempék, rozsdamentes kampók, barátságtalan eladók, s az ablaknál kolbászfőzés, gőz kivezetése a kirakatüvegen vágott nyíláson át. Nagy forgalom, a fogyasztás magasságához polc a falon, és szabványos, 60 cm átmérőjű, dekoritlemez felületű asztal-állványok (max. 2 fő). Vagy 15 éve az egészet afféle pszeudorusztikus fatákolmánnyá varázsolták. Barátságos eladók (fele létszám), magas árak, szűk választék. Csak egyszer voltam ott, de nem ízlett sem a kóbász, sem a légkör. Hosszú idő után, a minapában arra mentem, egy Károlyi kerti gyermeknézőbe, s arra gondoltam benézek, mi változott melegkolbász ügyben. Istenem! - hát már a faszerkezetű üzlet sem volt meg, helyette grill, ülve, sörrel.
- Az már csak kéretlen ráadás, hogy hazafelé, a 15-ös buszhoz menet, deli férfikorom nagy tanúja, a Magyar utcai hentes már csak előrecsomagolt árut kínál, de erről volt már szó a nosztalgia lapjain. Hab a tortán, hogy a hentes melletti kézimunkaüzlet helyén egy főzelékfaló. Brr! Főzelék??!!