nosztalgia

A Miskolci Egyetem kolijainan 10 éve még garantáltan ruhatépő keverőmosógép, és külön kis centrifugák szolgáltak:)

Én úgy tűnik ifjabb vagyok, de a centifugálás megmaradt:) Nagy kedvencünk volt bátyámmal, le kellett fogni, hogy egyhelyben maradjon, az nagyon izgi volt. Emlékszem apám később egyszer milyen sok pénzért bérelt anyámnak egy olyan szalagos hájrázó fogyasztógépet, elég lett volna elővenni a régi centrifugát. Azért az automaták se semmik. Még mindíg megvan apunál a kis minimatunk, Döncinek neveztük el, állítólag szőnyeg nélkül mindenhol törött csempe jelezte útját...

És a centrifugálás?
Sose akart bepörögni, mert nem volt elég egyenletes az elosztás!
És bírkózni kellett vele, és lefogni, és akkor nagynehezen...!
És akkor ahogy fogtuk, és remegett, a tricepszünk helyén a bőr elkezdett remegni, mint Nusinéninek az áltimenzán levesmerés közben!

- Nem tudom, hogy volt-e szó a mosásról, de az is megérne egy misét!
- A mosónőkről most talán csak a szó erejéig, de nem kell visszamenni József Attiláig, hogy róluk is legyen mondanivaló. Egyszer majd, máskor.
- Volt egy kb. 10 éves időszak, amikor se mosónő, se mosógép nem volt. Bizony akkor a mosás a háziasszonyokra hárult, mert ebben még a legbelátóbb férj is csak ritkán vett részt. De úgy tűnik, hogy ez sem mond ma senkinek sokat. Majd, egyszer, a mosónők kapcsán erről is.
- Mosógép fronton, a kezdet kezdetén, a keverőtárcsással indult minden. Az álló, felül nyitott, négyszögletes mosógép egyik oldalán volt egy, egyirányban forgó tárcsa, ami elérte azt, hogy a gépbe öntött meleg, mosószeres vízben a szennyes ruha is mozogni kezdett. A víz gyorsan a ruha lassan, s így a kettő sebesség-különbségéből adódott a mosóhatás. Ősi tapasztalat volt ez. A víz gyorsabban mozog, mint a szennyes, ennek következtében, kimossa a mosószer által fellazított koszt. A dolog annyira hagyományos, hogy amikor pl. patak partján mosó asszonyokat látunk (mondjuk filmen), azok sem csinálnak mást, mint jól odaverik egy kőhöz a vizes ruhát. A kosz kínjában kijön a ruhából.
- Aztán jött egy új figura, amikor a tárcsa félig ferdén, a henger alakú mosógép-üst aljában volt. Azt hiszem, hogy ez célszerűbb elhelyezés, már csak a hengeralak miatt is.
- Sok bigott háziasszony (bocs) arra volt büszke, hogy ő bizony nem használ mosógépet, mert az összecsavarja, összegyűri a ruhát. Hát bizony volt ebben valami igazság is.
- Még mindig henger alakú volt a lengőkaros módi, amikor a henger aljában elhelyezett karocskák mozgattak ruhát, vizet, kis sebességgel, és figyelem! - váltva a forgásirányt, ami nagy szó. A kis sebesség mellett kímélte a ruhát, és az ellenkező irányú mozgás miatt hatásosan mosott is.
- Az automaták előtt még nagyon sokféle mosógép volt, de kb. mind ezen az elven működtek. Kivéve az ultrahangos mosógépet, ahol a szükséges mozgást az ultrahang rezgése hozta létre. Én soha sem láttam ilyent, de az elv nagyon tetszett.
- A régi mosógépek sokáig szolgáltak. Például nagyon jól jött egy kiszuperált mosógép motorja a barkács műhelyben.
- Az én családomba 1975-ben került az első automata, egy Hajdú Szuper, oldaltöltős. Az első időben nem tudtunk a látványtól szabadulni, úgy ültünk előtte, nézve a kerek plasztikajtót, mint egy tévé előtt. Színes mosás esetén színes volt a kép. :-))
- Melegkolbászilag újabb beszűkülésnek voltam tanúja. Vmikor az Astoria mellett, a könyvesbolt szomszédságában volt egy klasszikus hentes. Fehér csempék, rozsdamentes kampók, barátságtalan eladók, s az ablaknál kolbászfőzés, gőz kivezetése a kirakatüvegen vágott nyíláson át. Nagy forgalom, a fogyasztás magasságához polc a falon, és szabványos, 60 cm átmérőjű, dekoritlemez felületű asztal-állványok (max. 2 fő). Vagy 15 éve az egészet afféle pszeudorusztikus fatákolmánnyá varázsolták. Barátságos eladók (fele létszám), magas árak, szűk választék. Csak egyszer voltam ott, de nem ízlett sem a kóbász, sem a légkör. Hosszú idő után, a minapában arra mentem, egy Károlyi kerti gyermeknézőbe, s arra gondoltam benézek, mi változott melegkolbász ügyben. Istenem! - hát már a faszerkezetű üzlet sem volt meg, helyette grill, ülve, sörrel.
- Az már csak kéretlen ráadás, hogy hazafelé, a 15-ös buszhoz menet, deli férfikorom nagy tanúja, a Magyar utcai hentes már csak előrecsomagolt árut kínál, de erről volt már szó a nosztalgia lapjain. Hab a tortán, hogy a hentes melletti kézimunkaüzlet helyén egy főzelékfaló. Brr! Főzelék??!!

Alkotás mozi, úgy is mint csőszerű képződmény, hardcore fapad, fal mellé benyomott emberek, hang a vászon mögül. Viszont az Amerikai anzixot néztem ott meg jól.

ja, a ben hur '59-es (már amennyiben a charlton heston-féléről vón szó), de azt én is moziban (óbuda) láttam, úh később kellett, h vetítsék itthon. hacsaknem többször is elővették (?).

részemről az egyik utsó fapados moziban a flóriánban a titanic. oké, helyzeti előnyöm volt, magamnak sütöttem a popkornt, töltöttem az üdítőt, sőt be is engedtem magam. ja, és a vetítés után még fel is söpörtem :)

Én akkor még csak kettő voltam :)

Ben Hur pestimrén, két rész, persze közben szünettel és fapad mint gálya
'76...?

Nekem a legdurvább élmény a Távol Afrikától volt, 3 órás eposz, falusi moziban (Cece)! Brutál fapados plész, utána éjjel sötétben kerítésen átmászás üdülőhelyre való bejutás céljából... Mindez a nyolcvanasokban

szuper fa-nyikorgós-székes volt, a Liget:)
nem olyan rég, fel volt szeletelve, mint egy szalámi.
egy-egy vékonyka szeletkében még vékonyabb kínálattal bíró boltok.

Voltam a szolnoki mozi záróelőadásán. Még én is sírtam, nem csak a helyiek. Hihetetlen megható volt az egész. Beszédek, filmvetítés...
Volt 2Ft-ért papírtölcséres popkorn, pereces bácsi, plakátkiállítás.
Volt egy 70 éves házaspár, akik elmonták, hogy ott csókolóztak először...

Emlékszem, hogy a Bartók mozi királyság volt, mert párnás székei voltak, ráadásul ívelt vászonra vetítettek.
Mindig megnéztük a "HOVA MENJÜNK MOZIBA" c. plakátot (létezik még?), és amelyik film megtetszett, oda képesek voltunk elbuszozni akár a város másik felébe is. Ki járt pl. a Liget moziban ?

Azzal együtt, hogy olykor 3x 20 perc szünet/film, filmszakadás okán? :)

az albán fiatalok közül biztosan többen iss

szák = szűk

Kíváncsi lennék, ma melyik tini lenne hajlandó beülni a korabeli mozikba (kemény, szák felcsapható székek, keskenyvászon, monó hang, no légkondi...)
:)

Eper és vér

Hja, amikor még moziba jártunk, hogy zenéket hallgassunk...
"Moziklip", 1987-ből, pl.
:)

feltehetően itt a busz mint reklámhordozó drágulhatott meg, szoros összefüggésben azzal, hogy a bepostolt filmeket miért is nem vetítik.
Mozinosztalgia - Vasárnapi matiné. Pl. A Mátrában évekig nyomták a Kopaszkutyát, kár hogy a székeket kisgyerekekre tervezték ezért a testesebb csövesek az első sorból nézték a filmet (és vették fel a zenét MK-24-gyel).

Keménykalap és krumpliorr!!!
huhuhúúúúúúúúúú

Még egy filmcím beugrott:
A svéd, akinek nyomaveszett (1980, Bacsó Péter)
Meg kéne néznem újból, így 24 év után... :) az rémlik csak, hogy a svéd egy jelenetben olyan pólót visel, amire rá van vasalva a saját fotója.

Ha már itt tartunk, igaz, félig mozitopik off, de érdekes:
http://www.filmtortenet.hu

Most reggel eszembe jutott, hogy régen a buszokon (és talán a villamosokon is) az ablak és a tető talákozásánál egy 45 fokos ferde lemez húzódott végig, és azokra kicsi (A4-es) miniplakátokat ragasztottak (korabeli mobil indoor reklámok), szépen egymás mellé.
Volt köztük mosószer reklám (MOS6), és filmplakát is, hirtelen beugrott a
Legenda a nyúlpaprikásról (1975, Kabay Barna)
Herkulesfürdői emlék (1976, Sándor Pál)
Keménykalap és krumpliorr (1978, Bácskai Lauró István)
hirdetése...
Érdekes, hogy ez a fajta reklám annak idején mennyire dominált, ma meg nincs ilyen. Talán a rengeteg kis papiros kiragasztgatása (hopp, emlékeztek a halenyvre? :) ) és frissítése már túl macerás. De akkoriban minden jármű érdekes "olvasnivaló" volt belülről, érdekes volt felfedezni korábban nem látott reklámot.

Mint kölyök en is sieltem ott es a "nagylejtö" akkoriban mar a szabadeses közeleben tünt valahogy.
Aztan evtizedekkel kesöbb viszontlattam es nagyot nevettem sajat magamon.
No meg svajci viszonylatokrol nem is akarok beszelni.
De szep volt nagyon!

Ma kirándultunk a Normafához, és nosztalgiáztunk a valamikori Nagy-Norma sípályán, ahova anno sokat jártunk.
Megnéztem az egykori sífelvonó nyomvonalát: kitaposott ösvény alakjában még végigjárható, és a kábeltartó oszlopok betonalapja, illetve tőben elvágott vascsonkjai is felismerhetők. A hófogó sövénynek persze már semmi nyoma, akár csak a gépháznak (csinos faházikó volt a felső végen). Utóbbi helyén pár vaselem, betonmaradvány fellelhető.
A legszomorúbb mementók azonban a valamikori lámpaoszlopok.
T alakúak voltak, a felvonó mindkét oldalára világítottak, emlékszem, fényüknél sokszor síeltünk ott este is (hja, a Mátyás királyon laktunk, tehettük). Ma már nem világítanak, de a lámaptestek még megvannak a beton T-k végén, némelyik már kissé elferdült. Emlékszem, az oszlopok tövét vastagon szalmabálákba burkolták annak idején, ha netán valaki kicsúszna, ne törje össze magát rajtuk. Sőt, emlékszem, még hóbetaposó gépek is mozogtak egy időben.
Ma már nincs semmi, Budapest egyetlen sípálya rendszere elmúlt. :( ( Pedig még a Harangvölgybe is lenyúltak a pályák, sőt még onnan is volt felvonó, egy kicsi, kézi karmantyús, lengőkábeles felvonó pedig a Kisegyetemi pályán működött (az Anna rét alatt).
Egyetlen dolog viszont mind a mai napig megvan és változatlan: a Réteses.
:) )
Alaposan belaktunk (káposztás-túrós-almás sorozat), aztán hazamentünk.

8387-Kati!
Ó! Azt nagyon szeretem. Ha véletlenül megtalálom az öcséméknél, megpróbálok vele eltűnni, hogy végre kitekergethessem (na ennemvót egy könnyű szó:) )) magam! Csak "sajnos" a gyerekek folyton rám találnak!

és a "bűvös" kockán kívül kitaláltak egy csomó bűvös meg mágikus játékot: volt forgatható bűvös dominó, meg kígyó, meg ki tudja, mi minden.
a mágikus henger más, az egyik első (akkor még magazinok hátoldalán szereplő hirdetéskben terjesztett) teleshopos termék - bár így utólag elgondolva, merész név egy szőreltávolítónak.

Hú télleg!
Meg persze a Rubik-kocka !

8387: Volt valamilyen két karika is, benne színes golyókkal, ugyanúgy tologatni kellett őket, szépen sorbarendezni a színeket.