Nálunk kacsacsőr volt és van egy jellegzetes sztorim róla.
Nem túl progresszív, peremkerületi általános iskolámban másodikban egyszer egy olyan feladat volt a lecke, hogy volt három ilyen gép vagy automata, oda kellett írni hogy melyikből mi jön ki alul, majd eztán be kellett rajzolni a három eredmény közé a megfelelő kacsacsőröket, pontosabban a háromból egyet már előre berajzoltak. Igenám, de (ó, tényleg, emékeztek még Dr. /Jog/Erőss Pálra a Jogi esetekből?!) szóval igenám, de sajtóhiba csúszott a Matematikai feladatlapok vonatkozó feladatába és ezért az előre beírt kacsacsőr sajnos nem stimmelt. Egy darabig küzdöttem egyedül az ilymódon megoldhatatlanná vált példával, aztán könnyek között szülői segítségért folyamodtam. Apukám megnyugtatott, hogy a hiba tényleg nem az én készülékemben van. Másnap, a lecke ellenőrzésekor fel is tettem a kezemet és mondtam hogy én nem tudtam megcsinálni, de azért mert hibás volt a feladat, apukám is megmondta. Mire a tanítónéni dühösen elvette tőlem a feladatlapot, átjavította benne a helytelenül nyomtatott kacsacsőrt ellenkező irányúvá, majd közölte (sőt, azt hiszem, még oda is írta!), sic: Ezt a feladatot JELÁTALAKÍTÁSSAL kellett volna megoldani!!
Azt hiszem, akkor rendült meg bennem a bármiféle felsőbbség tekintélyébe vetett hit... :)