Nálunk kacsacsőr volt és van egy
jellegzetes sztorim róla.
Nem túl progresszív, peremkerületi
általános iskolámban másodikban
egyszer egy olyan feladat volt a lecke, hogy volt
három ilyen gép vagy automata, oda kellett
írni hogy melyikből mi jön ki alul,
majd eztán be kellett rajzolni a három
eredmény közé a megfelelő
kacsacsőröket, pontosabban a
háromból egyet már előre
berajzoltak. Igenám, de (ó, tényleg,
emékeztek még Dr. /Jog/Erőss
Pálra a Jogi esetekből?!) szóval
igenám, de sajtóhiba csúszott a
Matematikai feladatlapok vonatkozó
feladatába és ezért az előre
beírt kacsacsőr sajnos nem stimmelt. Egy
darabig küzdöttem egyedül az
ilymódon megoldhatatlanná vált
példával, aztán könnyek
között szülői
segítségért folyamodtam. Apukám
megnyugtatott, hogy a hiba tényleg nem az én
készülékemben van. Másnap, a lecke
ellenőrzésekor fel is tettem a kezemet
és mondtam hogy én nem tudtam
megcsinálni, de azért mert hibás volt a
feladat, apukám is megmondta. Mire a
tanítónéni dühösen elvette
tőlem a feladatlapot, átjavította
benne a helytelenül nyomtatott kacsacsőrt
ellenkező irányúvá, majd
közölte (sőt, azt hiszem, még oda
is írta!), sic: Ezt a feladatot
JELÁTALAKÍTÁSSAL kellett volna
megoldani!!
Azt hiszem, akkor rendült meg bennem a
bármiféle felsőbbség
tekintélyébe vetett hit... :)