nosztalgia

14387: A Szt.István kőrúton Dubovecznek hívtuk a hentest---gondolom-az elöző tulaj neve lehetett--, a másik oldalon meg volt a Pék, ahová az otthon dagasztott kenyeret lehetett levinni.Amikor kisült vagy a túloldalon , vagy a Visegrádiban, a serclihez vettük a főtt kolbit! :)

- Nosztalgia, óh!
- A Vígszínház 100 m-es körzetében egykor volt melegkolbászt is áruló hentesek: Szt. István körút - Pozsonyi út sarok, Szt. István körút - Sallai Imre u. sarok, a Visegrádi u. elején. Aki tud még ilyet, mondjuk 200 m-es körzetben, kérem, írja meg!

- Disznófő.
- Nosztalgia, óh!
- Bizony, annakidején a bontás ("sertéshús bolti bontása" - plakát címe a hentesnél) fajtájának megfelelően egészben, félben, vagy kicsontozva lehetett sertésfejet kapni. Jó proli szokás volt a hétvégére megvenni egy egész fejet, és arra lehetett járni. Kenyér, savanyúság, oszt jóva'.
- A fejet egyébként tenyérnyi szélességű szeletekre vágták, és füstölték. Olcsó volt, kb. olyan árban, mint a füstölt karajcsont. Füstölt csülök hejett megadta a babnak, vagy más kajáknak azt a füstölt ízt, ami miatt szeretik.
- A hentesnél, egy-egy fél fejet főztek, és miután abban van porcogós, szalonnás, és húsos rész egyaránt, úgy vágtak ki belőle egy-egy adagot, hogy mindegyikbe egyformán kerüljön azokból. Ha megfőtt, kirakták egy tálra, és megszórták piros paprikával. Frissen, és lehűtve egyformán jó volt.

14384: Nagyon jó ízletes kaja az, a kocsonyába, disznósajtba rakják, jó sok fokhagymával borssal, mostanában már nem árulják csak úgy kifőzve!

14382:
"főtt fej" = korabeli horror?

14382: [röhög]

- Zalka Máté, és a nagyívonalú hentes.
- Nosztalgia, óh!
A "Zalkán" (Kőbánya, Liget tér?) volt egy olyan hentes, ahol bementkor kaptál egy üres slejfnit, és a kiszolgáló ráírta, hogy a fogyasztottakért mennyit kellett fizetni, majd kijövetelkor egyenlítetted a számlát. Ez azért volt jó, mert ha az ember nekilátott, hol a kolbász, hol a kenyér, hol a cseresznyepaprika fogyott el. Ilyenkor nem kellett még a pénztárral is macerálni, ott hagyhattad a megkezdetteket, s az éppen hiányzóért odaintettél, na legföljebb odaálltál. Kissé bonyolultabb volt a helyzet, ha a menüben főtt fej is szerepelt, de így sem kellett egy ebédre egy délutánnál többet áldozni.

- Natasa, és a meleg kolbász.
- (Nosztalgia, óh!)
- Mátyásföldön (XVI. ker.), a Petőfi kerti részen [ezelőtt Parcella, előtte Peacsevics telep], az 1970-es években volt egy Natasa nevű bisztró. A név nyilván a "hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok" tisztjeinek, és Krásznája Maszkvá-val illatosított, erősen festett (egyébként többnyire bájos) feleségeihez szólt. Eleinte kifejezetten elegáns hely volt. Zongora + dob, zene fehérszmokingos stílben. Aztán - az intenzív igénybevétel következtében - megváltozott a színvonál. A "Parcellán" (mert mindenki így hívta Peacsevics grófnő óriási üzlete nyomán) sok idősebb vidéki betelepült, aki nem ismerte a cirill betűket, csak így olvasta, hívta: Hamama.
- A XVI. kerületben egyébként, a Sashalom HÉV megálló 'magasságában', a Hősök fasora sarkánál lévő hentesnél, Feri bácsi készítette a legjobb meleg kolbászt! Az volt a titka, hogy a megszokottnál valamivel alacsonyabb hőfokot állított be, s az anyag tovább főtt, szinte abálódott a lében. Ugyanabban a lében készült a főtt fej is... Gondoljátok meg proletárok!

14379: igaz, utca, nem út, ha ez számít

14372: nem, hanem a Krudy Gyula utca körút felőli sarkától, a körúttal párhuzamosan megy, illetve ment a corvin áruházig. Előtte Rökk Szilárd volt,ma megint az, bár a corvin mellett ott felejtették a somogyi táblát.

14377: Nem tudtam, hogy ott veszik fel. Csak az Életképeket nézem, ami nekem nosztalgia legutóbbi lakhelyem (Sasadi út) okán.

14376: - Ach Wekerle! Amióta a "Barátok közt" szopera ad keretet estéimnek, tele vagyok nosztalgiával irányában, pedig sohase laktam ott, de mindig szerettem volna.

14375: Rendben. Tudatlan voltam. Én csak 1954-ben költöztem a Belvárosba, azelőtt a kies Wekerle-telepen laktam, ahonnan - óvódás lévén - nemigen jártam be a Filmmúzeum környékére.

14372: - Kóka közvetett módon 'igazolta' a Somogyi Béla út létét. Nekem elég az is, hogy rövid ideig éltem a Somogyi Béla út 1-ben, a szobor feletti szárnyastól balra volt az erkélyünk, és egy pár napig laktam a Somogyi Béla út 3-ban, a mozi fölött.
- Egyébként a lányom, és az egyik unokám is a Somogyi Béla utcai iskolába jártak.
- Különben negyediktől együtt jártam elemibe a Somogyi ikrekkel, de közülük egyik sem volt Béla. Én viszont igen. [derül]

14373: A gyerekkórus (vezényel Botka Valéria és Csányi László) a Somogyi Béla utcai suliban tanult.

14372: http://jhoward.freeweb.hu/text/1952/fau52.htm
A hatos és a kilences busz útvonalából arra következtetek, hogy 1952-ben a Károly körút még nem Tanács körút volt, hanem Somogyi Béla út. Ami azért furcsa, mert a VIII. kerületben ma is van Somogyi Béla út.

14370: Elgondolkodtam ezen a Somogyi Béla úton. Melyik volt az? Hiszen a Filmmúzeum a Dohány u.- Károly (Tanács) krt. sarkán volt.
A "fellazulás" után régi magyar filmeket(30-as, 40-es évek) is lehetett ott látni. Így néztem ott végig - anyám kedvéért- egy Jávor-filmekből összeállított sorozatot.

Leesett a tantusz - mondták régen. Aztán, hogy a két forint. Most nem tudom, hogy ez a mondás szokásban van-e még, s ha igen, milyen csörgős pénzérme szerepel benne, viszont én nemrégen találtam egy tantuszt.
Igaz, az van ráírva, hogy "TELEFON ÉRME", de gondolom ez az! :)
Az írott "TELEFON" alatt egy (talán, mert nem teljesen felismerhető) galamb lehet, alatta némi hullámok, ez szerintem a Dunát jelképezi, az "ÉRME" mellett egy számtekergetős telefon, ami alatt valami írás, de sajnos nem tudtam elolvasni, pedig három szemüveget raktam egymás elé a szememen (hihh!).
A másik oldalán "MAGYAR", alatta középen egy kürt, aminek a közepén egy kalász bújik át (nemtommé? a postások, ha megéheztek, megálltak kalászt tépni?), s végül az alján "POSTA".

- Nosztalgia, óh!
- Filmmúzeum, nem tévécsatorna, hanem mozi!
- Talán az '56 utáni konszolidáció egyik jele volt, hogy az Ady mozit (Károly körút, Somogyi Béla út, Tanács körút 3. sz.) film múzeummá változtatták, és elég rövid idő múlva a nemzetközi porondon is forgó, gyakran nyugati filmek bemutatása volt a 'feladata'. Az úgynevezett, vagy annak vélt művészfilmek mentek elsősorban. Egy idő után azonban 'fellazult' a műsor, és jött néhány amerikai közönségfilm. Nagyon nehezen lehetett bejutni, hosszú elővételi idővel, sorbaállással. Ott láttam a Hamu és gyémántot, a Szerelmem Hirosimát, a Jules és Jimet, a Kifulladásigot. A vmikor a hatvanas évek elején egy francia filmnapok keretében vetített film, a Halhatatlan (asszem: La immortelle) életem egyik legnagyobb élménye volt.

14368: [tapsol]

14367: [meghajol]

14365: Nem csak Magadat szórakoztatod!

- Nosztalgia, óh!
- "Talán nem tudja mindenki, h az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) csak 1985. óta lakik a Budavári Palota F épületében. Azelőtt - a 'Főépület'-e - a Magyar Nemzeti Múzeumban volt. A földszintet, és az első emeletet foglalta el, a Pollack Mihály tér - Bródy Sándor utca - Múzeum krt. vonalában rajzolható U alakban. Az 'olvasói terekbe' a földszinti folyosóról nyíló lépcsőház vezetett. Ezen a folyosón helyezték el a Múzeum kőtárának egyes darabjait. Római síremlékek feliratait böngészve battyoghatott az ember.
- A Hírlaptári olvasóterem közvetlenül a lépcsőházból nyílott. Azt hiszem Esterházy Péter, dicsérte olyanformán, h az egyetlen könyvtár, ahol az Új Symphosion kint volt a szabadpolcon.
- A könyv olvasóterem kicsi volt, talán 120 személyes. Ablakain bebólogattak a Múzeumkert fái.
- Volt idő, amikor egyszerre 5 érdemes szépíró is dolgozott itt. A hatvanas évek közepén Keresztúry Dezső, Fodor András, Vargha Balázs, Tóth Bálint és Birkás Endre. A 3T idején a tűrt és a támogatott kategória közötti, viszonylag népes írótársadalom jó része, miként ők is, állásban volt, hogy meg tudjon élni, és ahogy most visszagondolok: jó volt ez így. Kétszeresen hatottak. A környezetükre is, meg az irodalomra is.
- A Bródy Sándor utcában, a Vas utca után volt Karcsi bácsi, a hentesboltja, ahol finom meleg kolbász lehetett enni. Az élvezetet növelte, hogy a tőkénél a jó hatvanas Karcsi bácsi forgatta a bárdot. Vele szemben, a felvágottas pultnál pedig az ötven körüli, még mindig mutatós felesége. Karcsi bácsi időnként beszólt, az asszony pedig visszanyelvelt neki. Avvót a szép világ!"

- Nosztalgia, óh!
- Jól elszórakoztatom magam.
"– Maga megrémít engem, ismétlem – mondta Petitjean. – Pedig én igazán nem vagyok begyulladós alak. ALIS, KÁLIS, FISKÁLIS...
– AKI KAKÁL, PISÁL IS – mondta rá a kádenciát a remete."
= Boris Vian: Pekingi ősz
http://www.google.hu/search?source=ig&hl=hu&rlz=&q=%22%C3%81lis+k%C3%A1lis+fisk%C3%A1lis%22&btnG=Google+keres%C3%A9s&meta=&aq=t

14363: 14362: - Nekem ott született a Pekingi ősz (B. Vian) versikéje mintájára: "Ális, kális, fiskális, | a kolbászhoz mustár is (jár). Aki idézi az eredeti verset, az kaphat tőlem egy puszit. Ha fiú, kijárok neki egyet Kisilontól. [derül]

14361: A kolbászos helyet mi elneveztük Ákos-büffögőnek, mert egy kollégánk iszonyú gyomorrontást kapott a jó kis 2.-Ft-os kolbitól!

14361:
-A könyvtár megvan, jó koszosak a nagy ablakok.
-Ha a Rózsadomb felé közlekedő buszok megállójára gondolsz, akkor ott már rég nincs hentes. Természetesen török büfé van a helyén.

- Nosztalgia, óh!
- "A Bem mozinál, a Török utca, és Mártírok útja találkozásánál villamos-orgia volt. Ott volt a 4-es végállomása, ami a hídról lejövet megkerülte a Bem mozi tömbjét, és visszakanyarodott a Margit hídra. A Nagyszombat utca felől jövet, innen kanyarodott ki a 66-os, h a hídon át menjen Pestre, a Körútra. S itt haladt jövet/menet a 18-as is.
- Hogy a könyvtár se maradjon ki! A Szabó Ervin Könyvtár fiókja is itt volt, mielőtt lejjebb fölépítették volna az akkori időknek megfelelő ízléssel, nagy ablakokkal azt, ami talán még ma is ott működik.
- Azt hiszem, h még megvan az a hentes is, a buszmegállóban, ahol meleg kolbászt is lehetett enni, de nekem nem volt törzshelyem."

- Nosztalgia óh!
- "1959-ben, az Engels (Erzsébet) téren, a Guszev (Sas) utca betorkollásánál, a gyep szélén volt egy kis téglaházikó. Téglából, cseréppel fedve, kéménnyel. Az egész nem lehetett nagyobb 5-6 négyzetméternél. Benne egy trafik. Ablaka az úttest felé nézett, s azon keresztül folyt az árusítás, és a trafikálás. Korán kezdtem dohányozni. Kossuth-ot, 5 éves TERV-et, zsírosabb napokon Harmóniá-t, netalán Tulipánt-ot vásároltam. A tulajdonos - 70 felé járó hölgy - szívesen beszélgetett velem is. Amikor megtudta, hogy zenélgetek, suttogva mesélt Dohnányiról, aki akkoriban, hogy az ő kifejezését használjam, indexen volt. Azt már tudtam akkor is, hogy a könyveket illetően volt ilyen, de hogy a muzsikusok közt is ... ? Később egy fél évig Csongor szivart szíttam, hátha leszokom a dohányzásról. Nem sikerült.
- Akkoriban még nem engedhettem meg magamnak a főtt kolbászt, ezért nem is tartottam számon a henteseket. De a Guszev utca sarkán volt egy kis Csemege (Meinl) bolt, ahol kitűnő kávét is főztek, s itt vettem életemben először, az azóta is imádott sprotnit. 400 gr-os dobozt 12 Ft-ért."

14357:
Ó, a "tiltott helyek".
Valami olyasmi volt kiírva, hogy ezt a helyiséget a fegyveres erők és testületek tagjai nem látogathatják, vagy valami hasonló. Nehogy a katona kocsmai verekedésbe keveredjen. Így óvtak minket ők.
:)