Füttyös Gyuri
(Gallai Péter – Fábri Péter)
1. Egy legenda járja Budát és Pestet,
Egy kósza legenda járja,
Egy férfiről, aki nagyokat lépve
A pesti utcákat járja.
Mérnök volt, és légnyomást kapott,
Legalábbis így szól a fáma,
Negyvenötben, vagy ötvenhatban,
És azóta az utcákat járja.
2. Csak olyankor látjuk megállni őt,
Ha leszólít: Adj egy kettest!
Messziről látni, ha közeledik,
És a kabátja szárnya repked.
A Keletinél jár, a Nyugatinál jár,
A sapkája persze svájci,
És veri a falat, ahogy őt is verte
Az Isten is meg más is.
R1. Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Aki fütyül a történelemre,
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.
R2. Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Aki (fütty)
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap (fütty).
3. Ha itt-ott betér egy presszóba néha,
A presszósnő kávézni hívja.
A nevét sem tudjuk, az egész város
Csak Füttyös Gyurinak hívja.
És nem is hinné a sok-sok csitri,
Ha szoknyájához kapkod,
Nem gondolnák, hogy Gyuri kezével
A történelem csapkod.
R1'. Pedig a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Fütyül a történelemre,
És naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.