nosztalgia

Persze a 10127 reagálást csak a nosztalgia mondatja velem :)

Úgy tűnik egyébként, hogy az irodalom és a "sárga láng" topik mintha fáradóban lenne ...

10119: Te lelkem, hogy lehet "nosztalgiázni", ha nem tudod, mi után vágyakozol? Ha nincs az a könyvrészlet, utcarészlet, dallamfoszlány, illatfelhő, emberi érzés, ami kiváltja?
Vagy van valami esszenciája a "nosztalgiának"? Bemondjuk, hogy 29. és mindenki tudja? De az űrhajóskaja nem azért van, mert jó, hanem azért, mert ott-és-akkor nem lehet más, mert az a muszáj (célszerű) ott.

10119: Szánom-bánom :)

10122: Első dohányos élményem 3 szál Fecske (akkor jelent meg), mert éppen hárman voltunk. (10-12 évesek.) Helyes kis papírzacskóba dugták. Ja és 3 Diana sósborszeszes cukorka (de nem bevonatos) a szülők szimatának megtévesztésére.

10120: A frutti egy gyümölcsös ízű puha cukorka volt, a stolverk pedig tényleg "tejkaramella", amúgy istentelenül kemény barnaszínű cukorka.
A Stollwerck meg a nosztalgia, még a második háború előttről, meg a harmadik utánról. :)

10120: Stollwerck-nek hivtuk, de tejkaramellának árulták. Én nem emlékszem arra (min 1950), hogy annak a romlott (!) multinak a nevét ráirták volna. De mindenki stolinak hivta. A frutti külön tészta, de akkor régen már az is volt. A trafikokban is lehetett kapni darabra. Ha már szóbajött a trafik, cigit is árultak darabonként.

Frutti még a 70-es években is frutti volt :)

Fordítsunk a témán: erősítsetek vagy cáfoljatok meg, hogy a 60-as években a tejkaramellát stollwerck-nek hívták/hívtuk (még és már?) és fruttit is ettünk. Egy rémesen fiatal negyvenesnek próbáltam elmagyarázni.

figyelmeztetlek titeket, hogy ez nem az irodalom topik.

10117: Figyelmedbe ajánlom, ha még nem olvastad volna, Cs. Szabó László Római muzsika c. kötetét, illetve Lénárd Sándor Völgy a világ végén c. gyűjteményét, abban is bőven olvashatsz - a háború alatti - Rómáról.

Talán épp azért. :) Merthogy "nosztalgiázom", s eszembejut, mekkora élmény volt kora tizenévesen rátalálni Mórára és erre a könyvre. Azután, amikor kora ötvenévesen, először volt alkalmam Rómával találkozni - pedig a könyv csak nagyon részben játszódik ott, de mintha mégis lenne köze hozzá :) - és elnézni az Albánia meg Ostia felé, felrémlett ez a napsütés, és ez az érzés...

10115: Nem tudom, miért másoltad ide, de jól tetted; régi nagy olvasmányélményem volt ez a könyv.

Móra Ferenc : Aranykoporsó
Még a császári palota márványfalai is szinte beleizzadtak a szíriai délbe. A kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben nem kellett tartani talpra ugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták, hanyatt dőlve horkoltak az oszlopok megrövidült árnyékában. Két lándzsás arab guggolva bóbiskolt, ahogy gyermekkorában a sivatagban megszokta. A palotával szemben szamár rágcsálta a Juno templomát körülvevő liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó ember a palota legalsó lépcsőjén szundikált, nekivetve hátát egy zsák dinnyének. Egyéb ruhája nem volt a válltól térdig érő bőrkötőnél, amelyet leeresztett izzadó, legyektől ellepett, szőrös mellére. Néha közéjük vakart, s melléről poros, piszkos arcára zavarta őket. Falusi paraszt lehetett, aki csöndes helyet keresett a Kelet lármás fővárosában. Nyilván nem is tudta, hol heveredett le. Fönt a kapunyílásban, az őrök mögött megjelent egy kiterjesztett szárnyú páva. Juno szent madara szomjas volt, és szétnyitott csőrrel tekingetett a víz után. Megpróbált felrepülni Janus kulcsos szobrára, amelyen verebek tollászkodtak. Aztán befelé tipegett a porticus porfír-oszlopai közt. Ájult csöndet ért mindenütt, csak az apródok tanulószobájából hallott hangot. Ott megállt figyelve. Az apadt hasú Nonnus, a császári nagy-iroda legszorgalmasabb notariusa tartotta az órát az újan felvett apródoknak. Az apródnevelés az udvarmesteri hivatalra tartozott, de ott most nagy volt a felfordulás. Az udvar nagyobb része a székvárosban maradt, Nikomédiában, a császárral, Antiochiába csak néhány száz főnyi személyzet jött el a császárnéval, még a tavaszon. Akkor úgy volt, hogy a császár is hamarosan megérkezik a birodalmi titkostanács, a szent consistorium ülésére. De a császár útja hónapról hónapra késett, s ebbe az udvarmester is belebetegedett már Nikomédiában, meg a helyettese is Antiochiában. A személyzet megosztottsága mindenkit kivert éliből, úgyhogy a szárnyas-feldarabolónak kellett odaállni a tálalóban a disznósült mellé is. A hivatalok kénytelenek voltak embereiket csereberélni, s így kellett átvennie ideiglenesen a notariusnak az apródoktatást. Igaz, hogy jobb kézbe nem is kerülhetett volna. Bár a kérvényezési ügyosztály tisztje volt, kívülről megtanulta a szertartáskönyvet. Nemcsak oktalan szenvedélyből, hanem okos előrelátásból is. Számított rá, hogy tudománya egyszer besegíti az udvarmesteri hivatalba s talán valami palotakormányzói állásba is. Nonnus a címeket és rangokat magyarázta az ásítozó ministralisoknak, szír torokhangon fordítván görögre a ceremoniálét. Diocletianus hiába tette az egész birodalom hivatalos nyelvévé a latint, az imperium keleti felének a görög esett könnyebbségére......

10113: igen- és pillanatok alatt felmelegedett - mondjuk egy esti fürdés idejére - és ugyanolyan hamar ki is hűlt, mert a kályha - úgy emlékszem, elég vékony falú volt - tehát nem tartotta a meleget...
Csak rettentő sok fűrészport kellett hordanunk hozzá :) ))

10112: Fűrészporos?

én vidéki lévén - még tudom, hogy mi volt az a dobkályha - és hogy mivel fűtöttük - emlékszik még rá valaki? :)

10110: kérdezd meg esetleg az irodalomban is :)
http://www.wiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=105

Off Akinek esetleg megvan Oravecz Imre: Emlékezés az ülőkalauz-rendszerre című verse, és el tudná nekem küldeni, azt nagyon-nagyon megköszönném. Már mondani sem merem, hogy írja be a topikba:) Szóval kispiros nekem...már a kispiros is nosztalgia???

10107: Megkönnyebbültem

10105: :)

pls. ne! :)

10105: Akkor megtehetem én? :P

10104: olyanok vagytok, mint a vásott kölykök, komolyan mondom :)
csakazértse másolom be ide a teljes szövegét annak a dalnak, hogy tölcsért csinálok a kezemböl...
10103: minden irónia nélkül, mi? peeersze... :)

10102: Ugye,ugye? :) Most már meg sem merem kérdezni,hogy éltél-e már akkor,amikor ez a dal sláger volt: "Nosztalgiázni,nosztalgiázni,gyere/Más most a divat/Ne hagyd ki te se' " :)

10102: Pedig nagyon hálásak vagyunk neked.

Kedves mind, sajnálom, én vagyok a topikgazda, és néha megpróbálom kicsit mederbe terelgetni a topikot, ha úgy érzem, hogy szertefolyik... Részemröl ez nem kekeckedés. Nagyon jól esne, ha nem dörgedelmeznétek rám folyton. Köszönöm.

Egyetemi Színpad. Sajátos hangulat, sorban állni már a lépcsőn, ott az "egész város". A terem sajátos (nem színházi célra készült :) ) formája miatt látni alig, hallani borzongató élmény.
Bem rakpart: Török Ádám és a Mini.
Az első Mozgásszínház fesztivál a BME-n (1973), az ember kisakkozza, hogy mindent láthasson, két-három előadás egy este, éjszaka szédült fejjel utána gyalog haza át a Szabadság hídon át. Most ennyi. :)

10090: Kisilon,nosztalgiázni vezényszóra nem lehet. :) Máskor is irtunk be dalszövegeket,ha éppen ez jutott eszünkbe. :) Tévedek?:)
Az Egyetemi Színpadot nagyon sajnáltam,a Mensáros- esten többször is ott voltam,és amikor megjelent lemezen,megvettem,és "ronggyá" /képzavar :) / hallgattam. :)

MOM?