nosztalgia

14594: Anyukám szinte sosem vett párizsit, pedig imádtam (volna!). Azt mondta, hogy bélbe töltött vízért nem ad ki pénzt. Szegény, ha tudná, hogy mennyivel finomabb volt az a "víz", mint a mai "műanyagok"!

14596:
És a túrós táska, ami szintén tejjel vagy kakaóval volt kitűnő.

14590: És létezett még rongyoskifli is, ami a croissantra hasonlít. És a búrkifli...!

14592:
No lám :)
De jaj, azóta mi már leszoktunk a párizsiról.
:)

14591:
Nem feszítik, töltik az ilyen árukat, de valóban nem tapad annyira, mint a régi héj, és teljesen idegen, mesterséges anyag.
Nagyatyám gyakran tréfálkozott volt azzal, hogy a párizsi tulajdonképpen a húsipari maradékok összeseprésével, egybegyúrásával és felvizezésével készült massza. De hát akkor ez volt a népi mindennapi felvágott, tízből tizenegyen ezt ették reggelire, uzsonnára. Sonkaszeletek, pláne pulykából, csirkemellfilé, ilyeneket legfeljebb puccos fogadásokon ettek az arra kiválasztottak.

Hm! Sziasztok!
Megyek enni! ;)

14591: Én úgy tapasztaltam, hogy ha "kosárka" nem is, de egy "mélytányér" még így is sikeredik belőle, ha a héj lehúzása után sütöd. :)

14590:
Igaz, most hogy írod, beugrott a stangli/molnárka eltérés, nekem is így dereng.
Mindenesetre nagyon jók voltak, hosszában kettévágva, vajjal, párizsival.
Tényleg, párizsi. A régi párizsiknak a héja még nem műanyag, hanem talán bél volt, kicsit papírszerű.. Le kellett húzni, de természetes anyag lehetett, mert gyakran csináltunk "párizsi kosárka" névre keresztelt ételt:
serpenyőbe kevés zsiradék/olaj, felforrósítás, bele 3-4 szelet, héjasan hagyott párizsi, amik a hő hatására összezsugorodó héj miatt csészécske, kosárka alakba felhomorodtak, ezekbe beleütöttünk 1-1 tojást, ami rásült, kikaptuk és kész, lehetett enni.
:)
A maiak műanyag héja vágásra azonnal lecsusszan (igazából csak rá van feszítve a termékre), és a műanyag amúgy is büdösre olvadna a serpenyőben, szóval ez ma már nem játszik.

14587: Én úgy emlékszem, hogy a stangli az a sóskiflihez hasonló volt ízében, a molnárka viszont mintha kalácstésztából készült volna, legalábbis ízre kicsit édes tészta volt.
Pacsnit láttam ÉS VETTEM is a múltkor egy valóban csak közértnek nevezett, valójában Manna névre hallgató üzletlánc egyik egységében. Egy vagyonba került, de megérte... :-))))) Kb 18-20 cm hosszú, a babapiskótához hasonlító alakú, semmihez sem hasonlító ízű péksütemény.
Látezett még a kismákos, ami fonott volt, értelemszerűen mákkal megszórva és az is nagyon finom volt.
Nem tudom, hogy csak a megszépítő messzeség teszi, de mintha sokkal többféle péksütemény létezett volna hajdanában-danában...
A patkó alakú vajaskifli néhol még ma is fellelhető, nekem az volt a kedvenc vajjal megkenve, friss (közért)tejjel fogyasztva. Hmmm!

Ecet mint tisztítószer, nálunk ma is divat. A fürdőszobában mindig tartunk egy butykossal, vízkő ellen, a párologtatóból és a vízforralókból is azzal távolítjuk a kalciumkarbonátot, nem is költünk flancos oldószerekre.

A Fradi-kolbászt nekünk tréfaként emlegették, hogy az milyen, hát "Mindent bele!" :) (azaz bele van darálva az összes maradék) gyerekkoromban a Csabai és a Gyulai kolbász dívott,
-- meg az obligát idétlenség, hogy nem mindegy, Gyulukám, hozz 10 dkg csabait, vagy Csabikám, hozz 10 dkg gyulait --
vékonyan felkarikázva szelet vajas kenyérre tette, úgy ette az ember.
Hja, akkor még megettünk ilyesmiket, asse tudtuk, mi az a koleszterin.

14586:
Ez igen! :) Szép dózis.
A pcsani az ismerős, de mi is volt? Mi a családban ma így nevezünk egy környékbelu sütésű kenyérfajtát, de csak az alaktalansága miatt, tudom, h valami más lehetett.
De milyen? Mert régi emlékekből rémlik olyan péksütemény, ami olyan volt, mint egy túlméretes, de igen puha zsemle, talán az volt a pacsni?
Illetve anno lehetett kapni egy jóféle terméket, molnárka volt a neve, leánykori nevén stangli (ez sincs ma már).

Az üveges tej és kakaó mellett üveges volt a kefir és a joghurt is,igaz kisebb kiszerelésben.A csecsemő-tejjegy mellett a 60-as években még kaptak a terhes kismamák is tejjegyet.A sima kifli és a vajaskifli mellett a legfinomabb volt a pacsni,szerintem ezt a szót is már régen elfelejtettük.Ja, és a tejjegyre kapható tejet a kis kék tejeskannába hoztam haza.Ehhez a tejeskannához "tartoztak" a kékbettyes bögrék is(felnőtt fiaim nosztalgiával gondolnak vissza a pettyes bögréikre).A gasztronómiai nosztalgiához nég hozzátartozik az emlékeimben állandóan vissza-visszatérő 2,-Ft-os, un.Fradi-kolbász(zsir-, és csontmentes volt).A család életéhez szorosan hozzátartozott a lovas szódáskocsival házhoz hordott szóda, a jeges által házhoz hozott jég és a hozzátartozó jégszekrény,A cukrászdákban 0.50 fillérért kapott fagylalt, az 1,-Ft 0.10 fillérbe kerülő mignon, a 2,-Ft-os mozijegy(igaz,az első sorba szólt).Nem ismertük a kémiai uton előállitott,méregdrága takaritó- és mosószereket,anyukám ecettel tisztitotta a az ablaküvegeket,trisóval fertőtenitett,Asszonydicséret volt a neve az egyetlen mosópornak, mosószappant használtak "folttisztitásra" és padlóbeeresztó és padlókefe volt a parketta tisztitásához és fényesitéséhez.Az 50-es években falraszerelt ún.néprádiónk volt, azon hallgattam az Ovódások Müsorát, a Csinnbumm Cirkuszt, a Csilicsala bácsi csodáit és szombat esténként szüleinkkel a kabarét.Aztán ezt a rádiót 1957,után felváltotta az első "világvevő",varázsszemes EKA-rádió,ezen a rádión sikerült a 60-as években a Szabad Euróoa Rádió Teneeger-party müsorát és a Luxemburgi Rádió zenemüsorát hallgatni!(De szép idők voltak!).Aztán 1960-ban megérkezett családunkba az első TV,ami egy ORION AT 403-as készülék volt,emlékszem,eléje tettük az ÁPISZ-ban vásárolt sárga celofánpapirt és mindjárt "szines" TV-nk volt! Jött az első mosógép(keverőtárcsás,négyszögletü), az első ugrálós centrifuga, a rohadt nehéz villanyvasaló, és az első Lehel hütőgép.Hát hirtelen ennyi,mert most "megrohantak" az emlékek! Mindenkinek szép napot kívánok, üdv: Radányi Ili

14574: Huh, egész középiskolában a reggelim "kétkifli, félkakaó" volt. Imádtam.
Tejjegy: Én még hordtam haza a Közért-ből (szándékos az írás, mert a közért szó is nosztalgia) jegyestejet. Azt hiszem 5.6%-os volt, és minden kismama kapot tejjegyet a GYES mellé. A pénztárosnő minden napra kipipálta a megfelelő rublikát rajta.
14580: Sósav és hidrogén-hiperoxyd vizes keverékével készítettünk nyomtatott áramköröket. Sokkal szebben és gyorsabban dolgozott, mint az akkoriban elterjedt vaskloridos maratás. Csak emiatt sokkal gondosabb munkát igényelt. Nos annak is jó szaga volt, szerintem a fogkövet is leszedte :)

14557: Nekünk is van ilyen, party grill névre hallgat (elmés elnevezés..)

14578:
Mármint a tej, nem a gyerek :)

14580:
Sósavat mi nyári munkán használtunk.
A Palatinuson korábban kertész segéderőként sajátítottam el a víznek a locsolótömlőkből való kihajtását feltekerés előtt, aztán később többedmagammal (mint fürdő segédmunkás) napközben kabinos úrként, zárás után pedig medencetakarító szakemberként tevékenykedtem. Utóbbi munkánál vittünk a leeresztett medencékhez ilyen kis tréfás derékig érő műanyag hordókat (2 ember cipelte), tele sósavval, puff, beledöntöttük az igazi melósok instrukciói szerint, aztán a neki a nagynyomású slaggal és seprőkkel.
Ami ott képződött felhő, azt el lehet képzelni, az öreg szakik csak annyit mondtak rá, hogy tisztítja a légutakat, de lehetőleg mégse a széllel szemben álljunk oda.
:)

14579: OFF
- Ez a topik nyitva van. De ez?
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=21097131#message21097131
ON

14577:
Lehet, hogy illat, de még olyan orcsavarós illatot! ;)
Orrcsavaró, meg szag.
Én már régen nem használom, de Anyu még használta a sósavat. Nahh! Attól aztán köhögtem időnként még másnap is!

Ide irtok? mikor megkért minket a topikgazda, hogy csináljunk magunknak saját topikot. Nincs önbecsülésetek?

14575: még a 81-ben született gyerekemnek is járt, a 83-nál már nem emlékszem. Asszem magasabb zsírtartalmú volt, 3,5-ös.

14569: A miénk megvan még, azon darálom a bosot a mai napig. Szerntem valami baj volt a konstrukcióval amiért olyan nehezen vitte a kávét. A borsot kifejezett élvezet vele őrölni, semmi semmi kín...csak illat.

14557: Party grill. Remek meleg szendvicset (is) lehetett benne csinálni.

14571:
Tejjegy, ez nekem is megvan, családunk apróbb tagjai után még a 70-es évek második felében is használtuk.

14572:
Nekem korabeli (untig idézett, nagyszerű emlékbánya) könyveimben szerepeltek is karikatúrák, amikben gyakran jelent meg háttérként a körgangos pesti ház belseje, az ajtók elé tett üveg tejjel, sőt kiflivel. Az én zsenge koromban már nemigen tették a küszöbre, de a tej üvegben volt még -- itt a topikban régen megemlítettük már, a kupakja vastag alufólia volt, zsírtartalom szerint kék vagy pirosas, az üveg nagyon jól eltalált, jellegzetesen egyszerű formájú. És a kifli, mmm, az igazi, ropogós, illatos kifli! Sőt volt óriáskifli is! És patkó alakú vajas kifli is! (talán még ma is vannak)
A 70-es, 80-as években is volt reggeli kirakás az üzletek elé, csak zacskós tej volt a nagy kék műanyag ládákban. A házibulikból hajnalban hazakóválygó, éhes-szomjas ifjak olykor elemeltek egy-egy féllityis zacsit. De nem az egészet -- ma valsz pillanatok alatt ládástul eltűnnének.
A félliteres zacskós tejet (vagy kakaót! az csúszott csak jól a kiflire!) az emberfia a sarkánál a fogával kiszakította. Volt, aki csak lyukat rágott bele, volt, aki leharapta a sarkát. Aztán lehetett inni. A zacskósból később lett tartós tej is, ezeknek a zacsiknak fekete volt a belseje, külseje átlátszatlan kékesszürke, a szélükön pedig jó félcentis anyagcsík a hegesztés mentén (az igazi zacskó áttetsző volt, és a hegesztés mentén volt levágva).
Poharas kakaó és iskolatej is volt, négyzet keresztmetszetű, egyenes falú pohárban (nem olyan, mint a mai sunyi, köbtartalom-lecsaló elliptikus, szűkülő kialakítások), merev, szétszakadásra hajlamos fedő alufóliával, amibe az ember nagy lendülettel szívószálat ütött, a pohár vége felé járva bugyborgott kicsit, és megpróbálta a sarkokból is felszippantani a leülepedett kakaót.
:)

14568: Igen, volt! Tudom, mert azt én "szoktam" hazacipelni. Kb. 5 percre volt egy másik házban egy lakónál. - de, hogy kinek a tulajdona volt- az övé, vagy köztulajdon, arra nem emlékszem.

14571: A tejről jut eszembe!
A 60-as években az üveges tej reggel,az ajtó előtt "várakozott",míg ki nem nyitott a közért. Előbb érkezett a kocsi, lepakolták és nyitáskor be az üzletbe. Sosem nyúlt hozzá senki!
Próbálnák meg ma.:(
Meg a lakásokhoz, aki megrendelte felhozták a tejet, a kiflit és ugyanígy letették az ajtó elé.

tejjegy. Fél liter tej járt minden gyereknek -azt hiszem, hatéves koráig - naponta, féláron. Elképesztő!..valami 1,30 Ft-ra emlékszem. Zacskós tej volt, de valamiképpen gondosabban kezelték, nem emlékszem már, mi volt a neve - csak jegyestejnek hívtuk, és látott még tehenet. Talán valamikor a 80-as évek közepén szűnt meg.

14567: A gázvasaló előtti időben volt a szenes vasaló. Kicsi gyerekkoromban elég félelmetesnek láttam ezt a szerkentyűt. A vasaló oldalán lévő lyukakon az izzó parázs vöröslött, és ez időnként szikrákat is lődözött. Ha "megéhezett" a vasaló, kitátotta a száját friss parazsra éhezve. Pontosan olyan volt, mint egy sárkány, aki tüzet okád, szikrákat szór magából és villogtatja szemeit.

14565: Bizony, nekünk is volt. Nagyon büszke voltam, ha megengedték, hogy én használjam. Nem is tudom, ma is lehet-e még pörköletlen kávét venni? És erről eszembe jut az a szép kis kávédaráló, alul fából, fölül fémből volt (sajnos a mienk nem rézből...) kis fiókba hullott le a darált kávé. Nem értem, miért örültem annyira, ha én darálhattam, pedig ülve a két combom közé fogtam a darálót, ami néha kicsit billent a tekeréskor és akkor jól odacsípte a lábamat. :-))