Orosz Nadine Hello:
Nem értek veled teljesen egyet, gomen naszai,
mindjárt ki is fejtem,, miért:
1.
Ilyen alapon ne legyen a mobilban semmi funkció a
voice hívásokon kívül, se
óra, se sms, se semmi.
2.
Az integrációt lehet értelmesen és
lehet ész nélkül csinálni. Az
utóbbira példa a játékok
integrálása a mobilokba (értelmetlen).
Értelmes integráció azon az alapon
áll, hogy rakjunk bele olyan funkciókat,
amire a célcsoportnak bárhol
szüksége lehet.
Ebből következik, hogy célcsoportOKat
kell definiálnunk, az igényeiket figyelembe
vennünk, és egy alap
funkciókészlet (ami minden
kütyüben van) a célcsoportigények
kiszolgálását is meg kell
valósítanunk.
A mobil (szerintem) elsősorban
kommunikációs, másodsorban
adathordozó (adattároló) eszköz,
hiszen a kommunikáció során sokszor van
szükség adattovábításra v.
-fogadásra.
Fontos funkciók még:
adatrögzítés (kép/hang
felvétel, szövegtárolás),
személyi információ kezelés (PIM:
előjegyzési naptár,
névjegyzék, telefonkönyv címek
stb.), amihez kell óra- és
dátumkezelés.
3.
PDA vs mobil:
Mindig is volt egy trend, hogy ezek a funkciók
valamiképpen konvergáljanak, hiszen PDA-t
infomunkások, tudásmunkások, aktív
vezetők használnak, akiknek mindkét
kütyü funkcióira
szükségük van, és nem
szívesen tömnék tele a zsebeiket
különféle készülékekkel.
Szánalmas látvány egy ilyen ember, aki
hol egy mobilhoz, hol egy PDA-hoz kapkod, azt se
tudja, mit miben tárolt.
E konvergencia folyamatban (szerintem) (a) a
mobiltelefon mint önálló egység,
egyértelműen halálra van
ítélve, hiszen könnyebb egy PDA-t
felruházni telefonfunkciókkal, (b) a PDA
halálra van ítélve, mert kezelése
és hordozása nehezen hozható
kompromisszumos síkra.
Példák: HP iPAQ mint a legkiválóbb
PDA, telefonként ormótlan, Blúcuccal
esetleg, talán. Nagyképernyős
telefonok, pl. Nokia Communicator, otrombán nagy,
nehéz, a Symbian oprendszer meg igencsak
limitáltan kompatibilis.
Olyan készülket kell alkotni, ami _eleve_
egyesíti ezeket a funkciókat, nem
utólag tákolják hozzá egyiket vagy
másikat.
Ebben a törekvésben az olyan kütyü
lesz a nyerő, amely kis méretű,
erőteljes és kompatibilis oprendszere van
(Windows v. Linux), széles körűen
csatlakoztatható más egységekhez,
asztali gépekhez stb., bővíthető
tárkapacitással bír, könnyen
kezelhető.
Mellékszál:
A tabletPC-k megjelenése és a mobilok
fejlődése a végsősoron a PDA-k
alól húzza ki a szőnyeget. El tudom
képzelni, hogy az aktatáskába elég
becsúsztatni egy tabletPC-t (az iromba notebookok
helyett), és valahol a zsebben lapul a
kommunikációt biztosító, Neonode
méretű mobil. Kapcsolat Bluetooth.
Képernyő (ha kell) kényelmesen nagy.
Funkciók ablakban. A PDA meg marad otthon. Ha meg
nincs szükség a nagy képernyőre
(szerkesztés, prezentáció stb.) akkor
elegendő a mobil -- lásd 4. pont.
4.
TUDOMTUDOM. A képernyő mérete.
A 21. században talán már lehetünk
annyira bátrak, hogy ne
földhözragadtan, elavult
technológiákban gondolkozzunk. Ki a fene
mondta, hogy egy tenyérnyi képernyőt
kell bámulnunk?
Már ma is vannak technológiák, amik
értelmetlenné teszik azt az
érvelést, hogy "a
mobilméretű eszközöknek túl
kicsi a képernyője".
Szétnyíló
fóliaképernyők (subnotebook
méretre), kivetített képmező,
holografikus képfelépítés -- ezek
a közeljövő trendjei, én ezeket
tartom szem előtt, amikor az új
generációs mobileszközöket
vázolgatom magamnak.