Ha már ablak szortírozásnál
tartunk, mesélek a jövőről:
A zseniális Exposé és hasonló
szoftveres megoldások, bármilyen praktikusak
is, nem tudnak kiszabadulni abból a
koncepcionális ketrecből, amibe az
első GUI óta be vannak csukva. Adott egy
képernyő (lehet ez 30 colos widescreen is),
és minden ablak ugyanezt használja,
regardless hogy milyen funkciója van.
Oké, erre már mások is
rájöttek és 2 vagy 3 monitort is
rákötöttek a gépükre. A
régi időkben - és jobbára
még ma is - ez hatalmas teret emészt fel,
ráadásul a mai grafikus rendszerekben a
legtöbb ilyen többmonitoros megoldás
valójában egy óriási
virtuális desktopot oszt el fizikailag
külön képernyőkre.
A jövőben a monitorok fejlődése
utat nyit(hat) a felhasználói felületek
átalakulása, differenciáltabbá
válása felé is. Megjelennek a
KIEGÉSZÍTŐ display megoldások:
Eleinte csak noteszgépek és
kézigépek kapnak plusz
megjelenítő panelt (Handheld Aux Display),
így pl. egy noteszt nem kell kinyitni és
bekapcsolni ahhoz, hogy a töltöttséget,
az új mailek beérkezését stb.
ellenőrizzük, mp3-at indítsunk el stb.
A lecsukott fedél külső felébe
illesztett megjelenítővel (esetleg 1-2
extra gombbal) mindez kezelhető.
Az asztali rendszerekben megjelennek a mai LCD
monitorok utódai, amelyek még
vékonyabbak, még könnyebbek, és
némelyikük áttetsző is. A
szabávny (widescreen) központi monitor
mellé különféle méretű
(A4, A5 stb.), elforgatható (álló,
fekvő), akár érintős
(touchscreen) monitorok jelennek meg. A közben
megjelenő operációs rendszerekbe ezek
a monitorok tetszés szerinti számban
felvehetők.
Az újdonság, hogy OPRENDSZER SZINTEN, az
egyes programok, rendszerüzenetek (!),
valósidejű csevegőszoftverek stb. egy
megadott kieg. monitorra irányíthatók,
és mindig ott jelennek meg, adott méretben.
Előnyök:
- nem kell ablakokat váltogatni
- kényelmesebben elrendezhető
felületek
- az egyes információ típusok jobban
elkülöníthetők
- kevesebb keresgélés (tudjuk, mihez hova
kell nézni, nyúlni), hatékonyabb
munka
Scenario:
Aktív fordító user:
A fő monitoron: szövegszerkesztő
Kieg monitor 1, álló A4-es, balra:
szótárprogram, full screenen
Kieg monitor 2, álló A5-ös, jobbra:
kommunikációs (messenger) program
Kieg monitor 3, fekvő, kicsi, keskeny, a
fő monitor tetején jobbra:
rendszerüzenetek
A fenti elképzelés elsőre furcsa.
Olyan, mintha hardveres ablakokat
csinálnánk. Ugyanakkor ha jobban
megnézzük, sokkal praktikusabb, mint az
egyetlen képernyő használata, amin a
zsúfoltság csak a méret
növelésével kerülhető el
(akkor is csak egy darabig). A ménkű nagy
(esetleg ívelt) egyetlen monitor házimozira
meg játékra alkalmas, de hatékony
munkára már kevésbé.
A monitoroknál persze ehhez erős
árcsökkenésnek kell megvalósulnia,
kell hozzá még megfelelő video
alrendszer, ami kezeli (a jövőben ez
alaplapra integrálva lenne, hátul lenne pl.
SystemAuxDisplay kimenet) és persze masszív
oprendszer, ami ezt kezeli (EvenMoreLongerHorn meg
OSXX).
Ja, az áttetszőség.
Arról is írok, csak hozom a teámat.
:)