Nem akartam beleszólni a notebook
témába, de megteszem mégis. Nekem egy
nagyon régi IBM ThinkPadem volt szeptemberig,
amikor is eladtam. Amikor az enyém lett, akkor a
csúcs gépek egyike volt, 64Mb RAM, 6x CD
olvasó, LiION akku, 1024*768 felbontás, 2 Mb
videoram, 2.1 GB winchester, és persze az akkor
leggyorsabb Pentium 133 Mhz processzor. Portok: soros,
párhuzamos, MIDI/game, audio in/out, kompozit
és sVideo IN/out, monitor, egér, klavi. A
floppynak is külön csatlakozója volt,
és bármikor lehetett csatlakoztatni, nem
kellett bootolni, hogy észrevegye az új
észközt. USB akkoriban nem létezett
még... Ez akkoriban majdnem másfél
millióba került ÁFÁval. Ma 3600
(háromezer-hatszáz) Ft-ot érne, és
a gép 7 éves. Soha semmi baja nem volt,
még akku se lett benne cserélve, és
manapság is elviszi a gépet két
órán át folyamatos üzemben.
Hogy miért írtam ezt a sok sallangot?
Szerintem minden gyárnak vannak jó és
rossz gépei, és azon belül is ki kell
fogni a jó példányokat. Nem hiszem,
hogy manapság olyan egetverő
különbségek lennének a gépek
között. Amire szerintem inkább kell
figyelni, az a mechanikai kivitel. Biztos vagyok
benne, hogy az én notebookom hosszú
életében közrejátszott a gondos
kialakítás. A klavi nem lötyög, az
LCD-t rögzítő pöckök
fémből vannak, minden csatit be lehet
csavarozni illetve pattintani. A ház
fémből van.
A módszerem az lenne, hogy megnézném az
igényeimet és a pénztárcámat.
Ezután a legjobban összerakott gépet
venném meg. Ilyen szempontból a nevesebb
gyártók gépei előnyben vannak,
még ha minden gépet Kínában
szerelnek is össze, koreai és maláj
alkatrészekből. A
minőségellenőrzé azért
még az anyaországban
történik...
Persze vannak negatív tapasztalataim is neves
notebookokkal, ezért mondom, hogy ki kell fogni a
jó példányt.