PARANOIA
(másnéven: Paranoid -téveszmés-
zavar, Paranoid pszichózis, Deluziv zavar)
A paranoid zavar vezető tünete a jól
rendszerezett, sokszor gondosan kidolgozott
téveszmék ill. téveszmerendszerek
fennállása, melyek között
belső logika érvényesül, és
amelyek igazság tartalmában,
valóságosságában a személy
megingathatatlanul hisz. Ezek a téveszmék
sohasem bizarrak, emiatt gyakran hihetőnek
tűnnek, annál is inkább, mert a
betegek sokszor magas érzelmi hőfokon, nagy
meggyőző erővel hangoztatják
kóros gondolataikat. A nyílt
ellentmondás, a "leleplezés"
néha heves indulatot, dühreakciót
válthat ki. A betegek hangulata
egyébként szinkronban van a
téveszmék tartalmával: szerelmi
tébolyban, nagyzásos téveszmék
hatására akár eufórikus, míg
pl. "üldözési
mániában" szorongó, feszült,
sokszor depresszív. A paranoiában
szenvedő beteg személyisége
többnyire alapvetően rendezett,
szociális szerepeit jól ellátja,
intellektuális és szakmai
teljesítőképessége
általában egyáltalán nem, vagy
csak kevéssé érintett.
Köznapi szóhasználattal
"paranoid", "parázik" az, aki
makacsul meg van győződve arról, hogy
üldözik, vagy valamilyen módon
"valakik" ellene törnek, ez a
meggyőződése azonban nem
helytálló. Fontos tudnunk, hogy
szélsőséges körülmények
(pl. gazdasági, szociális válság,
kisebbségbe, izolációba kerülni,
külföldi környezet, stb.)
hatására teljesen egészséges
emberek is mutathatnak úgynevezett paranoid
reakciót, vagyis indokolatlanul gyanakvóak,
bizalmatlanok lehetnek környezetükkel
szemben. Ez azonban átmeneti és nem túl
szélsőséges reakció. Az
általános szóhasználatban a
"paranoid" kifejezés az
üldöztetéses téveszméket
jelenti, azonban ez megtévesztő, ugyanis a
paranoid zavarok többek között
nagyzásos, testi, erotomán (az a
téveszme hogy valaki szerelmes belé)
témájúak is lehetnek, tehát nem
korlátozódnak az üldöztetés
és a féltékenység
tematikájára.