Tóth Árpád - ISTEN TÖRÖTT
CSELLÓJA, HALLGATOK
Én csönd vagyok. Itt ne keress
zenét.
Olyan vagyok én ebben a világban,
Mint az a gordonka, amelyet láttam
Egy szép úri szobában, a sarokban.
Húrjai elpattantak. A nyakán
Gyászfátyol van átvetve, néma
flór.
S mégse volt érzelgős tárgy.
Némi por
Fedte már. Megbékélt évek pora.
Oly fájdalom volt rája írva, melynek
Már csöndje a szent, mint a
remetének,
Ki elfelejtett beszélni az évek
Magányában, - s cellája
küszöbén.
Míg elkallódott életébe
réved,
Már nem emlékszik régi
bánatára:
Csak mintha némi fínom, messzi pára
Vérezné be a dús alkonyatot,
És tenné szebbé, istenibb
titokká,
Melyhez nem illik más, csak némaság.
Üvöltsön hát a szájas
sokaság,
Isten törött csellója, hallgatok.
Szép álmokat!