velem pedig ez történt ma:
az OTP belvárosi fiókjánál vettem
pénzt az automatából, ami az
épületen kívül, a falban van, de
ügyesen van ott egy ilyen ki
lépcsőpárkány, arra állhat
fel, aki épp pénzt vesz ki - és
én, ha "sorban" állok, akkor
eszembe sem jut felépni erre, mivel ez 2
lépésnyi széles csak. "lent"
szoktam várni.
két kártyáról is akartam
pénzt kivenni, és sokat. hosszadalmas, mert
először lekérdezem, mennyi is van
rajta a kártyán, csak aztán kezdek
új műveletet, hogy kivegyem a pénzt.
lehet, h. hülyeség, de én így
szoktam.
egy kb 50-es pasi, óne zsenír fellép
mellém a párkányra, és mivel
több automata is van egymás mellett, hogy ne
legyen útjában annak, aki a melletem
levő automatán vesz ki pénzt,
centiről centire egyre közelebb nyomult
hozzám. abszolút belemászott az
"aurámba". kicsit elkezdett ez
idegesíteni, mert olyan közel volt, hogy egy
mozdulat és ha akarja, hirtelen kiveszi a
pénzt a gépből, és elrohan.
azt mondtam, kemény hangon:
- elnézést, megkérhetem, hogy kicsit
távolabb várakozzon, mégiscsak
pénzt veszek fel.
mire ő arrébb lépett (épp
felszabadult a mellettem levő automata, és
oda húzódott) és azt mondja:
- Édes Szivem!...
itt sajnos azonnal félbe kellett szakítanom,
mondván:
- Kérem, ne szólítson édes
szivemnek, hiszen semmi közöm
magához.
Erre ezt bírta válaszolni:
- Higgye el, nem akartam ismerkedni!
mire én annyira rohadtul kiaakadtam, hogy semmi
frappáns nem jutott eszembe nyilván, csak
annyit mondtam:
- jó, elhiszem, csak arra kértem, menjen
távolabb!