Jusson nektek is kora reggeli gyongyszem:
Szanda Attila Péter [Atyus, ... Link |
Válasz erre | december 22., 02:24 | 1332.
Kedves Andrea (a topic tulajdonosa)!
Bár még nem vagyok túl a 2. ikszen,
mégis - tanulván pszichológiát -
állíthatom, minden meghatározza a
gyermek jellemét, beleértve a
büntetést. Bár keresztény vagyok,
nem nagyon akarom a kerezstény felfogást,
morált ecsetelni. Inkább most egy
egyszerű szociál-pszichológiai
tényre hívnám fel figyelmed: Minden
ember úgy szocializálódik, ahogy
első 3-4 életévében nevelik.
Magyarán a legalapvetőbb dolgok,
reakciók, jellembeni tulajdonságok ekkor
"ragadnak" rá szinte
eltörölhetetlenül az emberre. Namost a
nevelés célja micsoda?
Felkészíteni a gyereket az
önálló életre, boldogulásra a
világban. Vagyis rá kell szoktatni
(nevelni), hogy minden tettének igenis vannak
következményei az életben; nem csak a
természetbeni következmények, hanem a
társadalom, ill. az az által megbízott
hatóságok általi retorziók,
büntetések. Ha nem kap a gyermek
büntetést, ha nem azt teszi, amit a
szülei mondanak neki, akkor szabadossá
válik, engedetlenné, s csak akkor tartja be
a szabályokat, ha úgy van kedve. A
szabályokat csak úgy tudod ügyesen,
észrevétlenül áthágni,
megkerülni, ha ismered azokat és volt benne
tapasztalatod, milyen alávetni magadat. A jó
büntetés építő
jellegő, főleg az emberi jellem
fejlődésében, a másik
megbecsülésében és a
felelősség kialakulásában. Csak
nézzük meg, mi történt azzal a
generációval, akinél pont az ilyen
liberális felfogás miatt nem
bünették őket a szülők:
erkölcstelenek (nincs tartásuk - Honnan is
lenne, ha gyerekkorban mindent megengedtek nekik?). Ez
a felelősség pedig a
szülőkön áll!