amit a legjobban utáltam: dolgoztam egy
műfordítóval, aki magyarról
németre fordított. ő német
anyanyelvű volt, de nagyon jól tudott
magyarul. én úgymond
gépírólány voltam nála, de
gyakran meghallgatta a véleményemet, vagy
tanácsot kért, ha egy ízes magyar
kifejezés volt a szövegben, vagy valami
olyan nyelvi fordulat, ami számára szokatlan
volt, egy anyanyelvi magyar számára pedig
asszociatív szinten beugrott, hogy mit akar
jelenteni. - no, ami az idegesítő volt,
hogy gyakran nem volt igazán megfelelő
árnyalatú német szó valamire.
én az osztrák irodalmat elég jól
ismerem, sok osztrák barátom van, éltem
is Bécsben - sokszor ugrottak be találó
osztrák szavak. amikre azonban a német pasi
azt mondta, ok-ok, de ő ezt nem jrhatja bele,
mert nem hochdeutsch szó, és a német
könyvkiadóban a lektro úgyis ki fogja
húzni. ezt a szőrszálhasogatást
nagyon utáltam.