Na, akkor leírom azt, amit már
RÉGESRÉG kellett volna, de vagy nem volt
időm.... vagy nem volt időm, asszem,
ezért nem történt meg eddig.
Szóval egyszer mentünk haza egy bizonyos
mozifilmről, néhányan, a 4es6os
villamossal, estefelé. (Éppen arról
beszéltünk, hogy egy kedves barátunk
nem tudott velünk jönni a filmre, mert
balesete volt.)
Erre a villamos fékezett egy ÓRIÁSIT,
elég tele volt, mindenki majdnem
elröpült, én is, és egy nő
elesett. Ok, ilyen persze előfordul, csakhogy a
nő nem állt fel, és ahogy
kérdezgették meg próbálták
felsegíteni néhányan, mondta,hogy
ő akkor talán nem is mozdulna meg, mert
gerincbeteg.
Hm.
Erre ugye vészfékmeghúzás az
megtörtént, és mindenki elkezdett vagy
fejvesztve szaladgálni, vagy apátiásan
semmittenni, vagy megijedni, tipikusan ezek a
"pánikhelyzet"-beli
viselkedések.
De ott volt a Veve is.
Azt kell, hogy mondjam, az EGYETLEN ember a
környéken a megfelelő
lélekjelenléttel.
Hívta a mentőket,
utána ráterítette a KABÁTJÁT
a padlón fekvő nőre, akinek ugye
(aznap még igen hideg is volt még
ráadásul) elég szar volt a
hátán feküdnie a villamos
padlóján,
nyugtatgatta az egyre jobban magához
térő és egyre jobban megijedő
nőt,
annak barátnőjét is, aki a
"gyere, Lilla, próbáld meg, kelj fel,
fog az menni!" felkiáltásokkal borzolta
mindannyiunk idegeit, akiknek bármit is mondott a
"gerincsérülés"
szóösszetétel,
nem mondott se sokat, se keveset, pont azt és
amennyit kellett ahhoz, hogy totálisan
megnyugodjon az, aki ezért vagy azért (nem
jött a mentő sokáig, stb.)
aggodalmaskodott,
lekezelte a villamosvezetőt, aki persze
azért parázott, hogy ő nem is
fékezett nagyot,
közben félkézzel tanúskodott a
persze a mentő ELŐTT megjelenő
baleseti helyszínelőnek, akinek a
legfontosabb dolga a sérült nő
TAJszámának megszerzése volt,
...
szóval gyerekek,
ha egyszer véletlenül, ne adj isten, de
történne velem egy baleset,
azt szeretném kérni, hogy a Veve legyen ott
csak úgy véletlenül.