Állítólag valaki felhívott
márciusban, egy Madredeus-ügyben. Mondtam,
nem hozzám tartozik, kapcsoltam egy
kollégát. Nov 8-án kapok egy faxot,
Tisztelt Igazgat ó Úr,
felháborodás, hogy vmi beígért
lemezt nem kaptak meg, pedig ez egy fasza
alapítvány. Visszahívtam, ki volt
kapcsolva, hagytam üzenetzet: a faxot nem
értem, nem vagyok igazgató, keressen meg
telefonon vagy emilben. Tíz nap múlva
felhív, mégiscsak sok, hogy ebben az
országban így mennek a dolgok, aki
segítséget kér, azt le lehet
söpörni. Drága Asszonyom, miben
segíthetek. Ne drágaasszonyomozzon stb, a
kollégája megígérte. Hogy
hívják? Nem tudom. Erre írtam egy
köremilt, ki beszélt evvel a pics@val,
Madredeus-ügyben. Senki. OK, március
óta egy embert kirúgtak, három elment
szülni, egy visszajött
szülésből. Nő volt, ennyire
emlékezett a csaj. Visszahívtam, mondtam, ez
van, hogy oldjuk meg a helyzetet? További
felháborodások.
Még ötször elküldte ugyanazt a
faxot, beszélt a recepcióssal, aki
értelmesen elmagyarázta neki a
tényállást. Tegnap jött Lili
Kennedy "nemzetközi
újságíróü"-tól egy
fenyegetőző levél, hogy ő ezt
megírja a sajtóban, engem meg kirúgat
az EMI-ból. Válaszoltam neki,
kétségkívül a tőlem
megszokott iróniát szabadjára eresztve
- hogy gondolom, nem arra céloztak, hogy én
dedikáljam a lemezt, de ki, az nem derül ki,
nem vagyok igazgató, a problémával
novemberben találkoztam, így nem tudom
értelmezni a "tavasz óta tartó
kálváriá"-t. Továbbá
miniszterelnök sem vagyok, a
nyugdíjügyek se hozzám tartoznak,
előre szólok. És hogy
vigyázzanak, Londonban se a
takarítónőhöz forduljanak. De
esetleg még mindig nem késő,
mondják el, mi köll, ugyan nem hozzám
tartozik, de segítek.
A nő ma közölte faxban, hogy menjek
orvoshoz, ha nem értem, amit a csaj írt.
Hogy ránk küldi az APEHet és az
ügyészséget. Hogy a
vezérigazgatóval kirúgat (kár,
hogy nem vagyok EMI-alkalmazott). És
büntetőfeljeletést tesz ellenem
rágalmazásért és
eltulajdonításért.