az az apuka hihetetlen... már eddig sem gondoltam
róla jókat, de ez most mindenen
túltesz.
ezt persze nem merem föntre írni és
nagyon szégyellem máig (I mean it), de a
sírni hagyás, még ha véletlen is,
úgy tűnik célravezető...
Dávid 9-10 hónaposan minden áldott
este, úgy éjfél körül
rettenetes sikoltozással felébredt,
rövidebb - hosszabb melléfekvés,
csitítgatás után aztán tovább
aludt hajnalig. Úgy szűnt ez meg egyik
napról a másikra, hogy lementünk
Udvariba s ott egy este kb. 3 percre
átkísértem valakit a szomszédba,
persze szigorúan éjfél előtt,
hogy jelen legyek, mikor kitör a
menetrend-szerű bömbi. De aznap előbb
érkezett... Mikor éjféltájt
besettenkedtem a kisszobába, hogy mi van
má', láttam egy az ágy
végében rongycsomóként
elhelyezkedő könnyes arcú, de
mélyen alvó gyereket. Nyilván abban a 3
percben üvöltött utánm, de én
nem hallottam meg. Iszonyúan szégyelltem
magam - de ez a rutin aznap múlt el.