csak a megszokás végett itt mesélem
el.
ma feljöttek anyámék mert a
nagyanyámnak névnapja van. Kocka amikor
meglátta őket - lenn vártunk
rájuk h segítsünk felcipelni ajó
kis hazait - örömtáncot lejtett majd
sürgősen be akart szállni az
autóba. Nem örült mikor nem hagytuk de
megnyugodott mikor nyuék is feljöttek. Majd
onnantól kezdve nem lehett apámról
levakarni, mint valami kisistent úgy követte
(az áruló lelkülettye!). Ettől a
szüleim annyira meghatódtak - anyám, ki
más - h rávette apámat h vigyék
el. Probléma: ők még tőlem
mentek nagyihoz, oda kutya lábát be se,
én meg mentem múzeumba pikasszót
nézni. Képesek voltak kivárni amíg
hazaérek - pedig a nagyi nem egy
leányálom - csak h szegény gyerek ne
csalódjon, telefonáltam amikor
hazaértem, lekocogtunk, ők beálltak a
ház elé, kocka mint a nyíl robbant be
az autóba a helyére, és nagy boldogan
tekintgetet kifelé. Még egy
könnycseppet se ejtett h el kell váljunk :)
Azóta már telefonáltak is a
szüleim, gondosan beszámoltak az
útról ,a megérkezésről ,a
sétáról, és hogy a gyerek jól
van. Mi elsz ha unokájuk lesz?????
:-DDDDDDD