éjszakai járat

szögezzük le: hogy mind a rántás, mind a spenót jó dolgok és bírnak együttműködni...
jó éjt drága anna!

jó éjt!

hoppá
és ezt nem bírom ki e nélkül :) )))
csókok

sőt!

pedig létezik, és nem rossz!

igen, ezt én is éreztem
el sem tudok képzelni egy spenótot rántással. pedig biztos jó. majd küldjön.
ön több magánál

értem én. nem kell megszoknia. legalábbis miattam, nem. gesztusilag van értékelve. ja, és a rántás, az azért már tényleg nem piros lámpás. az olyan bérszámfejtős. vagy még olyanabb.
(jelzem: a "nem bírok linkelni" is faszcináns így utólag visszaolvasva. több önmagánál...)

rántás? én afféle szellemi polgárháborúban akkor már idestova mióta is, legalábbis spenótfronton, kenyér, tej, nem is folytatom. foki 1000-rel, persze
kosztolányi. (törökf.)
a nyilvános házak esete (lásd média topik végeláthatatlanja) fennforog, kényelmetlen kissé ez a piros lámpás, de megszokom.
rántás?

nem bírok linkelni. néztem a szex-pornóban, hátha valaki feltette (sejtheti, h erotikus tartalmak), de nem. és nem találom. majd elmagyarázom, jó?

namost akkor ki az ÉN? (kosztolányi vagy karinthy?) mármint viszolyogtató gesztusilag (a kacagás vagy a török fürdő?)
ha nehezére esik, nem muszáj ám nyilvánoskodni.
sp: bors is kenyér is viszonylagosan nulla. tudja, van a matematikában az a megközelítőleg egyenlő (ezen mindig halálba bírtam röhögni magam hajdanvolt matek óráimon, mert hát, könyörgöm, nekem minden eredményem, végtére is, ha onnan nézzük, akkor majdnem, azazhogy megközelítőleg persze egyenlő...) szóval, és félretéve: a kenyeres, az amolyan háborús változat. ha nincs tojás. és bors???? jó hogy nem borsó. kérem, FOKHAGYMA minden mennyiségben, beléje a rántásba IS- hmmm.

persze, idelinkeli, vagy hogy?

jó, ez csak egy cinkos kacsintás volt, egy "ugye, egy brancsból valók vagyunk"-féle, némileg viszolyogtató gesztus.
sp.: kéremszépen, az a kérdés, hogy mennyi kenyér kerül bele. és a bors, na, az tabu.
azt hittem, itt mindenki szabadon főz, mos, takarít. sőt, alszik. (miért írom folyton azt, hogy "mindneki", a mindenki helyett?)
kikaptunk a lengyelektől, bár nyilván maga végigizgulta a meccset, lévén lázas focirajongó

vagyis, nem... nem ezt akartam jelezni, ezt a nagy semmit. csak kerestem magának egy cikket, amit a minap olvastam, h mi mindent lehet egy számítógéppel kezdeni. még illusztrációk is vannak hozzá. érdekli?

irdalmi élet, ez jó (nem merek hangosan szmájlizni, mert megsértődik)
na, szippantással csak vigyázódjék, ha kérhetem. az rendben, h törökökkel fürdőzik (lelke rajta), de semmi szippantódás. (valóban viccesek voltak a reakciók, de tényleg, én kacagtam. arra is figyeljen, h a lipóton se az interneten főzzön ám, tudja, lábasban kell azt, oszt még a végén e miatt nem engedik ki, holott már rég nem is katatón!) hát, istenem. ez van. bár... jelzem,
tegnap estéjére meg nem valék kíváncsi. spenót jobban érdekel.

nademaga

nem, én azt retorikai felütésnek szántam, captatio benevolentiae, oszt rögtön beutaltak a Lipótra, hiába, ez a hely nem kedvez a hosszasabb-terjengősebb-lúdbőrösebb szerkezeteknek. Márminthogy: á, dehogy, nem, ezek itt nem boldogtalanok, nem betegek. mindegy, próbálkoztam.
az embert felszippantja az irdalmi élet.
hol levés, hol leves, hol kevés, hol kehes.
az én epilógja: elpillogja.
wittgenstein aszongya, figyeljétek az írásjeleimet, mert csalok. Tehát a kérdést sem véletlenül tettem fel kérdésnek. Bár tudjuk, a kérdés gyakran/mindig/esetleg magában hordja a válaszát is, akár a kerge kenguru.
na, tegnap este fürödtem, elárulhatom, gőzfürdő, török-, ilyesmik

helyesbít: ellátogat oda, ahol mindenki más van, kivéve azokat, akikkel értelme lenne egy helyen lenni. felszíni kapargatást meg irdalásnak hívják (ha halról van szó). vicces, mi? irdaljunk vs írdaljunk? (node örkény óta tudjuk jól, h író, az olyan savas tejszerű képződmény, úgyhogy minden csupa kulinária, akárhonnan is nézzük). tudnia kell, h boncasztali, hajnali olaj, hagyma egymásratalálásos csúcspont előtti élet...bocs, leves-problémáira is megoldást nyújt az irodalom: ti. amit maga főz, az hol leves, hol levés (karinthy).
táncsakde,
a szegény én: az természetesen kosztolányi (meg maga)
de a kérdem én, az mindig karinthy (meg én)
nem maga írta eztet itten: "aki ide ír, az nem szórakozik, nem érzi jól magát (még, már), szóval az egyfajta boldogtalanságban leledzik? Aki itt van, azzal gond van?" ????
én csupán erre, mintegy reakcióként

na jó, de mi ez a néma rend? eme sír-szilaj? ez a szép mai nap?

levest
de félre a, ellátogat oda, ahol mindenki más van, aztán visszajön, és tapasztalja, hogy az étolaj és a hagyma egymásra találása a boncasztalon oly szépséges, akár az élet (Egy haldokló költő szavai: a seggem alatt ágytál, a f*szomban katéter, csoda-e, hogy nem ízlik sem élet, sem étel?(c) Réz Pál), szóval szebb, mint egymás felszínének méla kapargatása.
a Szegény Én Vs. Világ kire van értve? táncsaknem?!

könnyeket. de kérdezzen könnyebbet. (hm, ez szép lett.)
értem egyébként, h most a szegény ÉN, mindig itthon ülök, még hétvégén is stb. című monodráma fut, de kérdem ÉN: aki egykor főz lecsót, hajnalban spenótot, mit csinál előtte? hmhmhm?

és maga meg mit főzött éjjel, míg kint rohantak a csillagok?

jól. azóta volt egy hajnali spenót is

a lecsó maga.
de másról is beszámolhat, kedves. felteszem, maga nem lecsókba csapkodott a hétvégén. valami érdekesség?

Mi sikerült hogyan?
A belecsapás a lecsóba?

nos, most, h kezdük közeledni az éjszakához (bár ez még nem az, mint tudjuk), belecsapnék a lecsóba: hogy sikerült?

Jóeste.
Épp reinstallom a gépemet, és eddig (WIWig) már eljutottam...
:)

hogy Juannal szóljak...lö pá...automata sofőr be...

zötty...
meg
sékk sékk...lassan lépek...

... zötty ... zötty ... zötty ...

indul a busz...