buszoztunk. móriczra meg vissza. már
épp leszálltunk volna (itthon) mikor
visító hang reagál egy telefonra
(iszonyú magas sikongatós hangot
képzeljetek) - szervusz drága. buszon
ülök. vettem kakót. nem, nem
takarót, kakaót. jó madj
visszahívlak. és a kutyának is vettem
kaját. - azátn leszállt, és
letámadott minket: "meg szabad
simogatni?" - persze. - "és ő
kicsoda?" (ismerjük mi egymást, vagy mi
van, nézek hülyén) - ??? - "hogy
hívják?" - ja! Kockának. -
"oszkárnak? jajdejó. akkor ő egy
fiatalember?" - ööö.
igazából lány... (most mondjam neki
hogy Kocka és nem oszkár, vagy ne mondjam?)
- "és ő iylen mentett kiskutya?"
- igen, menhelyi (jézusom, muszáj ennek a
nőnek így sivítania?!) - "és
van neki fotelje?" - (anyám) nem,
pokróca van. nagoyn szereti! - "és
mióta vana hölgynél?" -
(márminthogy mi van??) úgy érti
nálam? - "igen, igen" - három het.
ó, sajnos mennünk kell,
visszontlátásra -
"viszontlátásra, sok boldogságot
kívánok" - nagyon kedves
köszönöm.
anniyban külömnböztnük csak ega
abszurd drámától ,hogy a válaszok
a kérdéseket válaszolták meg
és nem csak úgy egymás mellett el. de a
nő, az szürreális volt teljesen.
mindehhez elképesztően sárga
rövid szoknya, elképesztően kék
trikó és 90 kiló párosult. én
meg egy dög vagoyk. hát nem mindegy hogy
néz ki, meg miylen frekvencián mozog, ha
egyszer szereti a kutyákat??? :-)))))