na ezt még leírom aztán mivel sehol
senki hát elmerülök.
voltunk lenn. végre lánykutyával
találtuk szembe magunkat. örültem.
pláne kóborból befogadott helyes kis
tacsidalmataszerű keverék. édes pofa.
a gazdája viszont, jaj. 3x próbáltam
meg mondani a nőcinek h akkor mi most
tovább állnánk, főleg h
meglehetős alkoholgőz szállt
felőle. aztán mikor Kocka már
lefeküdt a járdára és aludni
készült, akkor egy mondat közepén
elegem lett a sok hú, meg haból és
mondtam, hogy na, nem kicsi szívem azért az
utcán mégse alhatsz.
köszönjük társaságot,
viszlát. komolyan mondom, ijesztő volt h
azt hittem már vége a sztorinak de csak
egyre és egyre újabbak jöttek, és
avégén már a hút is nyugodtan
elhagyhattam, nem igénylete a reakciót.
soha többé nem iszom :-D