Á, nem, kéretés nincs, elég sokat
beszélek, bár persze, az tény, hogy
én is szeretem, ha kérdeznek, meg
kíváncsiskodnak. De legtöbbször
csak nem érzem odaillőnek a többi
mondatot, viszont hazugnak érezném a
továbbiak jelzése nélküli
lezárást. Nem is hazugnak, csak
őszintétlennek.
De a kéretést én sem szeretem, mondjuk,
az nekem ennél durvább, az már az,
amikor valaki akkor sem mondja, ha kérdezik.
Sőt. Még talán annál is
durvább. Mikor többszöri
kérdezésre sem mondja meg. Na, az nem fer.
:) )
Volt egy barátom, aki csináltatott velem
olyan névjegykártyát, amin arabul volt
leírva a neve, és még annyi, hogy:
földönfutó. :) ))
És gondoltam, hogy csak most nem tudsz
törökülni. :) Nem hittem, hogy vén
csoroszlya vagy, akinek már az ilyen fiatalos
bolondságok nem mennek... :)
Na, és még egy hír, ami a napomat az
inkább sikeres, mint nem felé
döntötte: egy barátnőmet
megmentettem egy jól szórakozó
rendszergazda szemétkedésétől.
(
A sztori: valaki a barátnőm nevében
üzenetezgetett a barátnőm
számára roppant fontos férfival, aki
sajnos spanyol, és a barátnőm
unszolására sem hajlandó azzal
"terhelni" a lányt, hogy spanyolul
írjon neki, hanem megtartja az angolt
közös nyelvnek, amit viszont iszonyatosan
rosszul beszél... Aztán ma a
barátnőm valami nagyon rossz hangulatú
beszélgetést küldött el nekem,
amiből számomra teljesen
nyilvánvaló lett, hogy itt valaki nagyon
visszaél valamivel, vagy pedig a férfi
tökéletesen hülye, és nem szabad
vele foglalkozni, szóval nagy nehezen
megígértettem a lánnyal, hogy egyezteti
a pasival a beszélgetéseik
időpontját (azért ígérte meg
nehezen, mert szerinte a férfi nem azt akarja
írni, amit ír, csak nagyon nem tud angolul -
és nem akarta magát kinevettetni -,
szerintem viszont olyan nincs hogy valaki ennyire nem
tud angolul), és így is lett, és ki is
derült. Ejnye. Kérem a
mentőérmet. :) ))
)