- Drága Teréz! (--> [katita] 10888.).
Köszönettel vettem a választ, de
elutasítom a magyarázatot. "... nincs
szándékom NAGY verseket írni, én
egyszerűen így gyógyítok.
ön, és köz. már akinek igénye
van rá,...". Az
öngyógyítás rendben van, mert Te
azt is tudod, amit nem írtál bele. A
közgyógy azonban felelős dolog. Oda
ihletett, megmunkált, hatásos, anyagot kell
adni! Ha tetszik, ha nem, mert a tehetség
kötelez. Persze felfoghatjuk úgy is, hogy a
'vers mindenkinek' fórum
elhajigált kéziratlapok
gyűjteménye (hm! ebben van valami!), akkor
viszont arra kérnélek, hogy ennek a dolognak
rugaszkodj neki többször! Arról nem
beszélek, hogy e sorok miatt érdemes lenne
újraesztergályozni az egészet:
vittem győzelemre
szívem, az árnyék
csak hallgatott
azt hittem ajándék
...
ez a hallgatás szentbeszéd,
bár téged öl meg,
nem valódi, altatót
dúdolsz, ne törj meg,
...
- Jó reggelt! MB3T
- Hát ... !?! Elismerem, h elég
oskolásnak tűnhet, amit eddig írtam,
de szolgáljon mentségemre és
magyarázatul: ma koradélután, a
törzskávéházamban, ami állati
szempontból is elég toleráns hely, egy
délceg, királynői tartású,
fekete, hosszúszőrű agár
matrónával ültem egy asztal mellett.
Amikor egy időre kettesben maradtunk -
nyilván unalmában - a térdemre helyezte
az állát, én pedig megsimogattam
csontos, szinte hegyes koponyáját.
Néhány szóban kifejtettem neki az
'utókor és a
szépreményű költőnő
tragikus szerelmi élete' viszonylatot. Mire
ő befejezte a reggel elkezdett mondatot: A
lepényhal, meg a remény hal meg
utoljára. Üdv! Cicus