Mindkét nagyapámat Molnár Jánosnak
hívták, csak éppen egyikük, apai
ágról, Fejér megyében,
Sárkeresztúron lakott, a másik, anyai
ágról, fenn északon, Abaúj-Torna
egyik kis falujában, Fonyban élt. Ily
módon dupla-Molnár vagyok. (Valami rossz
beidegzettséggel szoktam ezt régebben
megemlíteni, ha anyám nevét mondom:
Molnár Katalin – ne gondolják, hogy
„törvénytelen”
származékként viselem a Molnár
nevet.)
Gyermekkori nyaralásaimból ámulatba
ejtõ, szép emlékként maradt bennem
ez az abaúji falu, mely szerényen bújt
meg a hegyek tövében. Még akkor az
asszonyok az erdõkbõl jövõ
patakban mostak, sulykolták a
fehérnemût. Õk termelték a
kendert, mentem velük a Hernádra kendert
áztatni, láttam, hogyan tilolják,
hogyan pereg a rokka a fonállal. Még a
szövõszék is ott állt a
kisházban, melyen a Mama a lepedõket,
törülközõket, az
alsónemût szõtte, s élete egyik
utolsó gesztusaként fiaméknak
ajándék ozott egy nagy fehér abroszt,
melybe beleszõtte leánykori M. K.
monogramját is.