Vizualizáláshoz:
nem tudom, mennyit dob a képen:
barna szem, barna haj, két elég közel
levő terhességnyi hízás, vagyis,
az első nem is volt olyan brutál,
inkább a második, na azzal az első
öt hónapban vagy ettem vagy hánytam,
úgyhogy úgy járkáltam mindenfele,
hogy egyik zsebemben teli zacsi (keksz, pogi,
kiflivég, mikor mi, de csak ezeket tudtam
megenni, minden "íztől"
undorodtam), másik zsebemben üres zacsi,
arra az esetre. :) És még nem is kezdek
fogyózni, mert baromira ki vagyok szervezetileg
purcanva. Az elsőnél a vége felé
a terhességi mérgezés, aztán a
császár, aztán a másodiknál
ez a hányós korszak - hányni nagyon
vidám dolog, miközben a kb. egyéves
gyerek ott áll melletted, és
bömböl, mert az anyja valami olyat
csinál, amit ő ugyan nem ért, de
biztosan rossz -, aztán a vége felé
állandó görcs, és aztán
másik császár. Szóval, nem csoda,
hogy most minden bajom előjön, ami eddig
rejtőzködött.
Egyelőre így adom elő magam - kb.
jövő tavaszig, mert akkor lesz egy
barátnőm lagzija, és arra már
tudom, mit szeretnék felvenni. :)
Remélem, itt vagy még, Rita, és
olvasod, mert elég hosszú volt ideírni,
és te nem szoktál visszaolvasni, úgy
vettem észre...