Nem is olyan kevés. Inkább eléggé
sok. És még nincs vége a
hónapnak.
Jó, inkább keresek valami más utat a
túró rudihoz.
Most úgyis a Mikaelt olvasom, amiben valami
olyasmit találtam, hogy az Isten nem a
sietséget teremtette, hanem csak az időt,
nem kell annyira rohanni azért a kis finom
dologért...
Budapest, Budapest...
:)
No, jó, itt voltam, elköszönök,
mindenkinek jó éjt - bár a
japánórámat elaludtam (és ez
nagyon szar ügy) egy kórházban
töltött éjszaka után, mert akikkel
egy szobában voltam, már hajnalban,
háromnegyed ötkor felkeltek, és hogy
lehet úgy aludni, nem is értem, minek
jön fel a nap olyan korán...
Szóval, most meg én lemegyek.
Csók.