90249: Próbáld meg lerajzolni?
Én meg elmesélem az agyleszívást
akkor: az egész rendelő gyerekekre van
berendezve, szóval tele van játékkal
meg mesekönyvvel, meg perszer gyerekkel, nagyon
vicces. Először le kellett ülni egy
óriási Bioptron lámpa elé, ami
pofánvilágított 5 percig, hogy
kellően lelazuljak. Aztán felfeküdni
egy ágyra, amiről lelóg a fejem,
és így az egyik orrlikamba cseppeket
csöpögtetett egy nővér néni,
a másikba meg bedugott egy szivattyút,
amivel kiszívta a cseppeket. Meg a
járulékos cuccot, ami kijött az
arcüregemből. Állítólag
jó sok, nem néztem meg. Mindeközben
k-betűs szavakat kellett mondani, hogy valami
nyílás be legyen csukva vagy kinyitva vagy
mi. Az egész nem tart sokáig, és nem
fájdalmas, kicsit inkább unalmas; hamar
elfogytam a k-betűs szavakból így
ismételgetni kellett azokat. Aztán felmentem
a dokinénihez, akinek elmeséltem
arcüregem történetét, ő meg
cserébe elmesélte, milyen jó dolog
történt most velem. Illetve hogy van
immunerősítő vitamincsodájuk,
amit ha akarok, megvehetek. Adott róla
prospektusokat, meg valami mesét, a
hétfejű
nátha-sárkányról. Még nem
néztem meg. Ja meg a cég ajándék
aként egy orrsprét is kaptam, király!
Szombat este be is lőttük magunkat Juannal,
az orrunk nagyon vidám lett tőle. Vissza
kell menni még legalább egy alkalomra, ami
csütörtök lesz, úgyhogy majd
kigyűjtöm a Nemzeti dal k-betűs
szavait, és azt fogom szavalni. Ja, és a
kezelés után úgy szédelegtem, mint
akit fejbevágott egy dupla gin-tonik vagy
üllő, vagy egy gin-tonikba áztatott
hüllő. Volt apropó legalább a
délutáni szundihoz.