Mondok egy "Napi színes"-t még
péntekről.
Úszni voltam este, és ilyenkor mindig ott
edzenek a szinkronúszó kislányok a
medencében. Egy nagy hangú, negyvenes,
bunkó hangú nő az edzőjük,
aki folyton ordibál szegény
kislányokkal, majdnem olyan, mint egy
rabszolgahajcsár. Én a szomszéd
sávban úsztam, szóval jól
láttam, hogy milyen szépen mozognak a
víz alatt, fejen állnak (úsznak),
bukfenceznek, táncolnak, kiemelkednek zenére
meg ilyenek. Mint megannyi kis hableány.
Úgyhogy a végén, amikor kiugrottam a
medencéből, és pont ott állt
mellettem a durva edzőnő, odaszóltam
neki, hogy "Nagyon-nagyon ügyesek a
tanítványok!"
Mire a nő lehajtotta fejét,
lesütötte a szemét, és úgy
elpirult, mintha ő is csak egy lenne a
szinkronúszó tinilányok
közül. És csak úgy félve
mondta, hogy "Nagyon
köszönjük." Miközben
előtte-utána olyanokat ordibál (zeng
belé az uszoda), hogy "A rohadt életbe
Kitti, kétszer kettő vízalatt
gyorsban, hányszor megmondtam, nem igaz!"