102556: zuppa!!
Erről eszembe is jutott egy szép
történet, amelyben úgy éreztem
magam, mint egy kólareklám
főszereplője:
1× nagyon másnaposan felvételiztem
építész szakra, és szabadkézi
rajz vizsga volt, és elkísért akkori
csajom (nevezzük B-nek) is, és fura
folyosókon bolyongtunk mindenféle
alagsorokban, ahol szobor- és
épülettorzók hevertek, majd
sikerült időben odaérni, és B-t
megkértem, hogy hozzon kólát a
büféből. Büfét nem
talált, csak automatát, ahonnan hozott
dobozosat, és közben mi bementünk
rajzolni mindenféle csonkolt kockákat
és rongyokat, bocsánat, lepleket. És
meghitt rajzolós hangulat volt,
ceruzasercegés, piszmogás meg
krákogás (halk, de sokat sejtető zene
aláfestés), amikor kopogtak, és egy
kéz benyújtott egy doboz Coca-Colát
(fény erősödik), én
megörültem, (dob és basszus
erősödik), odamentem érte, elvettem,
meghitt rajzolós hangulat elbaszva, kb. 15
vádló szempár kísér,
visszaültem a bakra (dob és
cintányérok, majd hirtelen csend) és
pssszt-klakk! glu-glu-glu,
ááááááááhhhhh,
mosoly az arcra (minden reflektor rám, és
Bon Jovi teli torokból: it's my liiife)