imádokélni

Bolyában a hős hangya
bolygó hollandiként hajtja
Levéltengeren bójáját.
Lengő bojtjával hajában
vízen ringó gólyának szájában
szállítja a kis babbáb pólyáját.

gyakorlott anonimizáló vagyok, ezért nem mondom meg a nevét. úgy hívják, hogy...ááá, mégsem.

a beszélő műelemző a pojéta
nyelvhasználatát vesézi,
mondandóját a verselő verseli,
a mesélő meg elmondja.

:)

huszadik?

huszadik?

mégsincs nincs? :-))

nyelvi göngy: XX. magyar állampolgár és anyanyelvű.

a zárda hűs cellájában
jesszusnak arája
a novíciust fojtja.
mégsincs nincs tragédia:
bár elhagytam a sipkám,
de meglett a bojtja.

Hát, nehéz az élet.

Nincs semmiféle parti. A zárda ablakain különben is rács van.

Ez jó, ez a vers.

Jól van, Juan, nosztalgiázzunk csak.
(Meg szenyózzál csak. Meglesz még a böjtje.)

"csak egy parti!"

szerintem purrtak azok

midőn a hajnalkapír megcsillant szemeforján,
elindult huszárorsan, hogy megossza magát
és tárhelyét velünk
- a jány.
de jau is nekünk!

Zsófi, kösz (mail helyett) :)
Bio, má' megint egy party? Jajajaj. :)

Jóreg mindenki! A tegnapi hajnali kelés után ma hű voltam magamhoz, úgyhogy itt vagyok (ha tetszik, ha nem).

sajnos a meken nincs fent, ezért: http://www.google.co.hu/search?hl=hu&q=n%C3%A9zsonra+j%C3%A1rt&meta=

Van, ki szerint brityók. Mindenesetre nyamlongott mind a pirityók.
Nyomassad a linket, Dick!

brigyók, kezicsókolom. azok turboltak, púrtak a zepén.

És ahhoz képest nézsonra járt nyalkás brityók...

aszittem, csak egy Winston középső neve volt, de ezek szerint előző kettő is, és nem Winston.

ide(g)vágó versike:
Ovácsmester, aranyapám,
ide a legszebbik kapám,
ide vágd az öreglyukba,
aztán dobjad be a sutba!

Az előzőhöz kapcsolódva még: utólagosan is God Bless John Lennon.

8895. Juan, ez olyan aranyos, hogy idekopizok egy résztet:
Hölgyem: Egy üres fogam van, mely nagyon szenved engem.
Uram: Hanyatoljon le amaz lábasszékbe, hölgyem, s tátsa ki ajkát!
Az ön szájüregében egyetlen fok sincs immár!
Hölgyem: Ólaj! Hiszen még nemrég is nyolc fogalmam volt (maradt).
Uram: Így hát nyolcvanhármat veszített meg.
Hölgyem: Letehetetlen!
Uram: Köztudományos lény, hogy az embernek négy tetszõ, tíz
csõrlõ foka van és két szeme, ami összesen hetvenkedõ.
Hölgyem: De hát hiszen én mindent elköveztem fogaim kímérésére.
Uram: Tehetséges! de mihasztalan.
Hölgyem: Ó! miért is nem inzultáltam önnel korábban?
Uram: Már vésõ Ä most vagy soma.
Hölgyem: Kihúzza tehát?
Uram: Nem, asszonyom, hanem gyökeresztül kiírom.
Hölgyem: Hiszen az roppantóan fúj!
Uram: Padlássam! Ä Reccs! Tessék, összenyom, itt van.
Hölgyem: De uram, én azt a fogat meg akartam (meg szertelen volna) tartani.
Uram: Pedig már egészen ordas volt és korhatár.
Hölgyem: Jézusmánia, csakhamar nem lesz, amivel egyek.
Uram: Ingyen kaphat grümplett fogsort a betegpiszkosítótól.
Utána harminc érvet leragadhat.
Hölgyem: (Félre) Harminc érvet; (Fenn) Uram, rá vagyok beszélvédõ.
Nyúzza ki az összeset.
Uram: Oké. Aida.

Mily szerencse, hogy visszaolvasám, meljik beészólást rejti a 8917-es bűvös szám.

8917 én oválnék, de most már késő, viszont amot ottan versbe véső', mélyen gondókodtató, óh, ovációhóhó.

Inkább mammogtassátok a vartyulát srácok.

nekem az halál a menyasszonkám,
beh, de nagyon kemény élet,
beh, de nagyon zsíros faggyú!
nekem már tán nem is süt már
se a nap az égbolton,
se a pék kenyeret.
ej, bajmószerol e vérnősz árkány,
begunyhódunk,
lemunnyogunk.
ott varj gombot kabátomra,
kék ibolyát hozzál te, la,
kinek halál volt arája.