No, akkor elmesélem. Azt játszottuk a
vereszolival, hogy ő a férjem, én meg
az ő felesége. És ő katona.
És épp hazajön a frontról. És
mivel én már régóta nem
láttam, ugye, annyira megörülök
neki érthető okokból, hogy adtam egy
puszit a szájára. Ennek annyira
megörültünk mindketten, hogy Zoli
kézenfogva körbevezetett az óvoda
udvarán, és mindenkinek eldicsekedtünk,
hogy bibibi mi már csókoloztunk. Hamarosan
az nagykontyos Margit óvónéni
fülébe jutott a dolog, aki oderendelt
és kérdőre vont minket, hogy mit is
csináltunk. Én pironkodva, de nagyon
boldogan bevallottam, hogy csókoloztunk. Erre
két perc büntit kaptunk, de hát
bőven megérte :)