Lev Boriszovics!
Egy rövidke levél miatt, amelyet Vlagyimir
Iljics orvosi engedéllyel tollba mondott nekem,
Sztálin tegnap a legdurvább kirohanásra
vetemedett velem szemben. Elég régen vagyok
tagja a pártnak. Ez alatt a harminc év alatt
azonban egyetlen elvtárstól sem hallottam
egyetlen goromba szót. A párt és Iljics
érdekeit legalább annyira a szívemen
viselem, mint Sztálin. Most a lehető
legnagyobb önuralomra van szükségem.
Hogy miről lehet és miről nem lehet
Iljiccsel beszélni, azt én minden
orvosnál jobban tudom. Hiszen tudom, mi izgatja
fel, és mi nem. Mindenesetre jobban tudom ezt,
mint Sztálin. Most Önhöz és
Grigorijhoz fordulok, akik sokkal közvetlenebb
barátai Iljicsnek, és arra kérem,
védjenek meg engem a magánéletembe
való durva beavatkozástól, a
méltatlan veszekedésektől és
fenyegetésektől. Nem kételkedem benne,
hogy az Ellenőrző Bizottság, amellyel
Sztálin fenyegetőzik, egyhangú
határozatot hoz majd a védelmemben. Nekem
viszont sem erőm, sem időm nincs erre az
ostoba perlekedésre. Én is ember vagyok,
és az idegeim a végsőkig
feszültek.
Krupszkaja