Na tegnap volt a Mensa karácsony, ahol két
meglepetés is ért.
Egyrészt, amikor Schell Judit tagok
írásait olvasta fel, akkor kiderült,
hogy a szervező berakta három versemet is,
és Judit tök jól csinálta,
abszolut érezte a ritmusukat meg minden, szal
tök jó volt igaziból hallani
őket. Tökre elérzékenültem
(főleg, hogy meg is dícsérték
őket)
A másik, és ez a lényeges, hogy van egy
feltörő tehetségünk, un Baranyay
Piroska, aki zenész családból vló
és csellista. Hát én hallgattm a Popper
Dávid féle nemzetközi versenyen sok
gordonkaművészt, de akkor ez a csaj
még nem tűnt föl. Simán megnyert
mindent, aszondom oké, jól csellózik,
aszt kész.
Aztán kiderül, hogy Mensa tag, és hogy
föllép.
Csak két darabot jáccott. Az első csak
azért volt meglepő, mert Bach zenéje
kb 2mp alatt ért a gerincemig, a csaj úgy el
volt szállva a gordonkájával, a
lekkeményebb sitpánk baszgityis nem
rázza úgy a haját meg a
hanxerét.
De ez semmi, ez csak úg simán jó volt.
Akkor monta, hogy most valami könnyűzene
féle jön, de borúsabb
hangvételben.
Nemtom mennyire vágjátok az
Afterkrájingot, na az ő
zeneszerzőjük, Pejtsik Péter írt
egy csellódarabot. Azt tolta Piroska, de
úgy, hogy mindenki beszart. Egy egész
progresszív rokkzenekar elevenedett meg a
vonó alatt, közbe a csaj szuszogott mint
dártvéder, teljesen elszállt...
Na csak ezt kartam elmondani.