hát nem tom. persze, mondhatjuk h iylenkor
érzékenyebb az ember, már alig van
oylan könyv, amit tudok olvasni és nem
borít ki. de ettől még nekem ez
tényleg elkeserítő, hogy van pár
ember, aki megfeszítve küzd évek
óta, és gyakorlatilag semmi
változás, az emberek többésge
ugyanúgy kihajítja a
kutyát/macskát az utcára mint egy darab
rongyot, amikor valami nehézség támad
vele. biztosan sokat számít, hogy lett az
internet, több emberhez jut el a
gazdakeresőkről az információ,
és több állat talál végre
normális otthonra, mr csak attól is, h van
aki kiteszi a hírét. de attól még
egymillió (nem vicc, ez a statisztika) kóbor
állat van csak nálunk. nekem meg a
szívem szakad meg értük (és
közben 5 kutyánk van meg 6 macskánk,
hova hoznék én még ide többet,
mikor ezekre is alig van időm?)
szóval nekem a fel a fejjel már kevés
:-(
és még mielőtt bárki nekem esne,
igen, ugyanígy megszakad a szívem a beteg
gyerekekért és a jegesmedvékért
is, őértük is megteszem, amit tudok a
magam szerény módján.