Én pedig még csak annyit szeretnék
megosztani a tisztelt topiklakókkal, hogy az
előbb fogtam magam, és lenéztem a Sark
kertbe, de nem volt ott senki, pedig még a fejem
tetejét is kivilágítottam, hogy
észrevegyenek, igaz, ha találok is ott
ismerőst, igazán nem lett volna
odaillő az a búvárruhaszerű
dolog, amit felvettem, szóval ezért
inkább szaladtam egyet a ködben, mintha
keresnék valakit, és vicces volt, amikor a
fejlámpám fényénél, a
szememhez egészen közel megláttam a kis
köd-darabkákat vagy mi az a sok kis
szemcsés izé, ami szembejött folyton,
mindenesetre még így is alig láttam;
szóval minden majdnem teljesen olyan volt az
egész, mint Marcel Carné Ködös
utak című filmjében, csak éppen
vívódás nem volt benne és
mélabú, meg romantikus hősök sem,
csak én, meg a sziget, meg egy huszonhatos
busz.
Ja, meg stáblista se volt, ezt kifelejtettem.